Jézus szándéka egyértelmű

Jób 19,1.23-27a - És felelt Jób, és ezt mondta: Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!

vagy

Róm 5,5-11 - a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Jn 6,37-40 - Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Jézus szándéka egyértelmű. Az Atya szándéka, mert Jézus kinyilvánítja a számunkra, világos. De, én, az Ember, hogyan vagyok az Ő szándékukkal, akiért Istennek nem csak szándéka, de teremtő akarata is cselekvő, kiengesztelődésre, megbékélésre és megújításra képes akar lenni?

Halottak napját ünnepeljük ma. Már az is egy kicsit fura, hogy ünnepeljük azokat, akik eltávoztak körünkből. Talán örülünk annak, hogy már nincsenek a körünkben, azért mondjuk ünnepnek? Remél, hogy nem vagyunk ennyire durván öncélúak. még.

A halál fogalmát több módon is értelmezzük, használjuk. Ha az ünnep szóval hozzuk kapcsolatba, akkor én azt tartom, hogy azok haláláról beszélek, akikről azt gondolom, hogy életük szándéka, vágya az örökéletre irányult, még akkor is, ha ebben a szándékban nem voltak képesek eljutni szabadságra, Istennel közösségre.

Mert az örökkévalóságról alkotott képzetünk nem biztos, hogy egyezik Isten gondolatmenetével. Inkább egyezik azzal, amit e világ állít erről a fogalomról. Én úgy vélekedek erről a kérdésről, hogy amit az egyház állít az örökkévalóságról, ma, vagy ki tudott fejezni róla eddig, az sem teljesen egyezik Isten gondolkodásával, logikájával.

Vallom, hogy inkább vagyunk teológusok, mint Krisztushívők. Azaz, mi, világiak, teologizáltak vagyunk, függőségünk az Egyháztól sokkal erősebb, mint kéne legyen közösségünk a tanítással, mely Krisztustól való, és a Szentlélekben személyes kapcsolatunk eredményeként hitünk erejét képezhetné.

Nagyon mély jelentést tulajdonítok Jézus szavainak, mi szerint: „akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Jézushoz menni, Jézussal közösségre lépni, Jézussal közösségemet ápolni, élni és napról napra felülvizsgálni, építeni, újra fogalmazni, … azaz: megtérésem Krisztushoz nem egy alkalom, azért minden nap újra kell megküzdenem, önmagam legyőzésével. Ne elégedjek meg azzal az általános igazsággal, amit az Egyház közvetíthet! Nekem személyes közösségre kell lépnek Krisztussal, ha azt akarom, hogy életem során minden egyes halálom által az Életre eljuthassak.

Ezért mondom e napot ünnepnek, mert ezt a vágyamat vágyom minden embernek, akik már nincsenek e világi köreimben, de tudom róluk, hogy az Életre vágytak! Ma azt ünneplem, hogy Isten teljesítse ki – irgalmas szeretetével – együgyű és naív vágyunkat, és megláthassuk arcát, eljuthassunk arra a tejességre, melyet készít azok számára, akik Krisztus követésére készségesek. Ámen