Ahogy azok, úgy mi is

Gal 3,7-14 - Értsétek meg tehát, hogy akik a hitből valók, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, előre hirdette Ábrahámnak: „Tebenned nyer áldást minden nemzet” [Ter 12,3]. Így tehát akik hitből valók, azok nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Mert mindazok, akik a törvény cselekedetei szerint élnek, átok alatt vannak. Írva van ugyanis: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, aminek teljesítése elő van írva a törvény könyvében” [MTörv 27,26]. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert „az igaz hitből él” [Hab 2,4]. A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki teljesíti, élni fog általa” [Lev 18,5]. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: „Átkozott mindaz, aki a fán függ” [MTörv 21,23]. Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányokra is rászálljon, és hogy a Lélek ígéretét megkapjuk a hit által.

Zs 110 - Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből, az igazak tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úr cselekedetei, kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk. Fönséges és ékesség az ő műve, és igazsága megmarad örökkön örökké. Emléket állított csodáinak, irgalmas és kegyes Úr. Enni adott az őt félőknek; Szövetségéről mindenkor megemlékezik. Megmutatta népének hatalmas művei erejét, nekik adta a nemzetek örökségét; Kezének műve igazmondás és igaz ítélet. Mind megbízhatók az ő rendelkezései; Örökkön örökké szilárdan állnak, hűségben és igazságban születtek. Megváltást küldött népének, örökre elrendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; Dicsérete megmarad örökkön örökké. ALLELUJA!

Lk 11,15-26- De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem”. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.”

Ahogy azok, úgy mi is, ma élő emberek két tűz között vagyunk. Bennünk dől el a küzdelem, és általunk dőlhet el. Nekünk van módunk döntést hozni arról, hogy kié a hatalom. Jézus nem dönt helyettem. Neki nem ez a dolga. Az ő dolga az, hogy minden érvet elénk tárjon  Isten ügyéről, hogy legyen módunk helyesen dönteni. Persze, Jézus a döntésem egyik oldalán. De, mi van a másik oldalon? Mennyire egyértelmű az számomra, hogy mi az a kettő, ami között nekem van módom döntést hozni? Mert, ha én hozhatok döntést, akkor kell legyen legalább kettő, ami egymástól eltérő, ami az egyikben van, de a másikban nincs. Alma, vagy körte?

Megfigyelem Pál érvelését, aki arra helyezi a hangsúlyt, hogy minden a hit kérdése! Vagyis, bennem minden aszerint dől el, hogy miben hiszek. Jézus szavai így hangoznak, a hitről: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek.“ [Jn 14,11] Jézus tettei igazak? Jézus tettei jó tettek? Jézus, a tetteivel bárkinek is ártott?

Jézus, az általa tett csodákról így beszél: „Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött.” [Jn 5,30-38] De idézhettem volna az 5,19-től is.

Ezzel szemben, mit találok a másik oldalon. Mi áll Jézus tanúsága ellenében?

Mintha ott, nem lenne szükség a hitre, csupán engednem kell, hogy minden megtörténhessen velem. Sőt, még bele is szólhatok, hogy minden úgy történhessen, ahogy én itt, és most úgy gondolom, hogy a törvény engem szolgál, az én érdekemet védi. Majd később dönthetek másképpen is, ha úgy találom, hogy nem minden számításom úgy jött be, ahogy én azt szerettem volna. Azaz: ha korábbi döntésemet felül kell bírálnom, nem de, kétségek merülnek fel korábbi döntésem helyességéről? És, ha módosítanom kell a döntésemet, akkor az nem azt jelenti, hogy a korábbi mozgás irányomon kénytelen leszek változtatni? Erről az jut az eszembe, hogy „aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol“ [Jak 1,6]. Jézus szavaiban pedig ez áll: „aki nem gyűjt velem, az szétszór” E két gondolat nagyon hasonló. De úgy is fogalmazhatok, hogy Jézussal szemben, nekem, személytelen az ajánlat. Olyan, mintha valaki a sötétből álnokul próbálna csak azért is az ellenkezőjére biztatni, bátorítani. Vagyis, nem valóságos ez a másik lehetőség, mégis, annak mutatja magát. És még valami: ez a bizonyos másik lehetőség nem igényel döntést, csak azt, hogy Jézus tanítását ne vegyem komolyan. Talán az a bölcsebb dolog, ha hiszek Krisztusnak, Krisztusban, és a hitem szerint döntök mellette. Ámen