Oktalan és boldogtalan az a világ

1Kor 2,10b-16 - Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? [Iz 40,13] Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.

Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Lk 4,31-37 - Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: ,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.’’ Jézus azonban megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle!’’ Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?’’ És a híre elterjedt a környék minden helyén.

Oktalan és boldogtalan az a világ, mely Isten lelkét nem szomjazza. Hiszen, rosszul közelítünk Isten szeretetéhez, ha azt gondoljuk, hogy bűneink miatt nem lehetünk rá méltók, hogy Vele közösségre lépjünk!

Jézus maga tanítja nekünk, hogy a bűnösöknek kell az orvos és ez által az orvosság, mely jelen esetben pontosan Isten szeretete a gyógyír számunkra! Nem nélkülözhetjük Isten szeretetét, éppen ezért ne vonjuk meg magunkat tőle! Mi más van ebben az Életben, mely gyengeségeinktől, vétkeinktől, bűneinktől távol tarthasson? Egyedül az a szeretet, mely oly tiszta, szent és ártatlan, hogy minden gyengeségünktől, vétkünktől, bűnünktől képes távolságot venni, illetve kitakarni képes látómezőnkből. Pontosan azért, hogy tudomásunk lehessen arról, mi a rossz, és mi a jó, mi a helyes, és mi helytelen. Nem követeli meg tőlünk azt, amire képtelenek vagyunk, de bátorít, bátorítani akar bennünket arra, ami jó, és amilyen jóra mi képesek lehetünk, hogy megtenni képessé lehessünk! Semmit nem ró fel, de mindent számon kér rajtam, aminek a megtételére képessé tett, amire kegyelmei, karizmái által képes lehetnék, ha volna elég hitem, és végre, kishitűségemet elhagyni képessé tenném magam.

Velünk az Isten! Mennyire van ebben a kijelentésben bizonyosságom, mennyire ad ez számomra erőt, hogy megtegyem azt amit meg kell tennem, és ne hagyjam el, azt, amit megtehetnék?

Benső dolgaimat egyedül az a Lélek ismeri, mondja Pál, Aki bennem van, mert Isten akaratából és Lelkéből részesültem! Azaz, Istennel közösségre kell jutnom ahhoz, ha önmagam mélységeinek megismerésére vágyom, aki Isten szabadságára nyitott, és Neki megengedővé akar lenni. Mert érzem, és feszít, hogy a jóra lehessek képes. Akarom a jót tenni, még ha nem is vagyok rá képes. Hinnem kell, hogy áldással élek, megszentelő kegyelmével vagyok „terhelt”, „megfertőzött”, annak, Aki betölteni akar mindent, és minden akar lenni mindenben. Én, bizony, ennek a mindenségnek vagyok a része! Ha ezt tudatosítom magamban, akkor megengedővé kell lennem rá, hogy a Mindenség Ura válhasson uralkodóvá gondolataimon, szavaimon és tetteimen is. Akarom, hogy így legyen, de tudom, hogy ez kevés! Ámen