A végtelen hatalom, a végtelen bölcsesség

Jer 13,1-11 - Így szólt hozzám az Úr: „Menj, vásárolj magadnak egy lenövet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!” Megvásároltam az övet az Úr igéje szerint, és a derekamra tettem. Akkor másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: „Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban!” Erre elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem. Történt pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: „Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott!” Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható. Akkor hangzott az Úr igéje hozzám: „Így szól az Úr: Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható. Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát, - mondja az Úr, - hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; - de nem hallgattak rám.

MTörv 32,18-21 - Elhagytad Istent, szülődet, feledted az Urat, teremtődet. Látta ezt az Úr és haragra gerjedt, mert felingerelték fiai s lányai. Mondta tehát: „Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz majd a végük, mert elvetemült nemzedék ez, hűtlenné vált gyermekek. Ők azzal ingereltek, ami nem-isten, bőszítettek semmiségeikkel, én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel, bosszantom majd őket oktalan nemzettel.

Mt 13,31-35 - Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Akkora fa lesz belőle, hogy jönnek az ég madarai és az ágai közt fészkelnek” [Dán 4,8k.18]. Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.” Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: „Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat” [Zsolt 78,2].

A végtelen hatalom, a végtelen bölcsesség, Ő, az Isten! Miért is pátyolgatná Isten azt, aki nem képes az örök igazság titkát, „a világ alapítása óta elrejtett dolgokat” kutatni, keresni, megérteni, és azoknak alárendelni büszkeségét?

Minden megtérésünk akadálya az, hogy büszkék vagyunk arra, amire eljutottunk. Inkább akarunk tanítókká lenni, mint tanítványokká. Pedig, mindazt, amink van, nem érdemünk! Arra kaptuk, hogy abból tanuljunk, hogy azon az úton tanuljunk meg járni, amire ráállított bennünket az Isten.

A hatalom részeseivé lettünk! Emberré tett bennünket Isten! Érdemesnek talált rá bennünket! És, én, mit kezdek ezzel? Mit jelent számomra az, hogy emberi méltóságra vagyok rendelve? Azaz, a teremtő munkatársa, társa lehetek!

Nem lehet a tanítvány nagyobb a mesterénél! Ezt Jézus jelenti ki. Mi mégis, mindent uralni akarunk, jobban tudni, mint az Isten. Nincs bennünk alázat, inkább gőg és büszkeség. És amikor ezt látjuk embertársainkban, akkor mi magunk azt felülmúlni próbáljuk, mert nekünk kell, hogy igazunk legyen. És, bár Istenre hivatkozunk, de ekkor már sehol sincs az Isten!

Urunk, Istenünk, kérünk józanságoddal segíts ki bennünket! Ámen