Ferenc pápa hallgat

Sir 44,1.10-15 - Az ősatyák dicsérete Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket nemzedékeik sorában. De azoknak a jámbor férfiaknak, akiknek jósága nem ért véget, a javaik megmaradnak ivadékuknál, és szent örökségük unokáiknál, a szövetségek részese marad utódjuk, és miattuk gyermekeik is mindörökre. Törzsük és hírnevük el nem enyészik, testüket békében eltemették, de nevük él nemzedékről nemzedékre. Népek emlegetik bölcsességüket, és dicséretüket hirdeti a közösség.

Zs 131 - Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről, arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének: ,,Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába, nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni, amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!’’ Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején. Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához! Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak. Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét! Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: ,,Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe. Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.’’ Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta. ,,Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem. Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel. Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei. Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azoban ragyogni fog koronája.’’

Mt 13,16-17 - A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.

Ferenc pápa hallgat. Nyár van, és a nyárban egy kis időre visszavonult a nyilvánosságtól. Hallgat, vagyis hallgatódzik. Mert minden szentnek szüksége van rá, hogy odahallgasson a csendben őt megszólítani akaró Istenére. Ha az ember nem készséges rá, hogy Istenére odafigyeljen, Isten nem tolakszik oda, vagyis, Isten evangelizálása nem azt jelenti, hogy ránk akarna bármit is erőltetni szándékából. Isten kegyes, és szelíd, vagyis alázatos szeretettel figyel rám, szólít időtlenül, hogy akkor, amikor kész vagyok rá, hogy Rá figyeljek, akkor meghallhassam, felfigyelhessek rá. És ehhez bennem, nekem magamnak kell csendet teremteni. Amire csak akkor lehetek képes, ha van bennem rend, fegyelem, és képesség rá, hogy Isten csendjébe kerüljek. A tudatosság ismérve az, hogy fegyelmezem magam.

Mennyire vagyok rendben? Ennek a kérdésnek a feleletéhez úgy juthatok el, ha azt vizsgálom meg, hogy ki és milyen mértékben ura a gondolataimnak, szavaimnak, és a tetteimnek. Ha azt veszem észre, hogy a kimondott szavaimat utólag meg kell bánnom, akkor még messze vagyok az összerendezettségemtől. Persze, már az is eredmény, ha veszem rá a bátorságot, és szakítok magamnak rá időt, hogy szavaimmal találkozzam. Nem kiöklendem a szavakat, melyek, mikor elhagytak már mit sem törődöm velük, hanem visszatérek hozzájuk, és felteszem a kérdést a magam számára, hogy - mit mondtam? – kinek mondtam? – mikor mondtam? – milyen lelki állapotomban mondtam, amit mondtam? – valóban úgy gondolom még most is, amit akkor mondtam? – mennyire van közük hozzám a szavaimnak, és mennyiben van szavaimnak közük Istenhez? – kit szolgálnak a szavaim?

Nekem megadatik, hogy lássak, halljak, és szóljak is. No, meg a test is beszél! Mindezek között mennyire van összhang, vagy, hol tartok abban, hogy mindazok az adottságaim, melyeket birtokolhatok, szolgálják azt, amire vagyok? Én vagyok egy világ önmagamban is, de még magam számára is felfedezni való!

Csak azét elmélkedem, gondolkodom el ezen, amiért érzékelni próbálom azt, hogy mennyire szükségem van a csendre, ráadásul arra a csendre, ahol kérdéseim életre kelhetnek, és válaszaikat megtalálhatom, ha képes vagyok elég kegyes lenni ahhoz, aki ismer engem, és szelíddé, alázatossá lenni rá, hogy meghallgassam válaszait. Segíts Istenem megfejlődni magam, hogy hasonlóvá lehessek Hozzád! Ámen