Még mielőtt nekiállnék Uram

Oz 11,1.3-4.8c-9 - Hajnalig örökre elpusztul Izrael királya! Mikor még gyermek volt Izrael, akkor szerettem meg őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. Pedig én szinte dajkája voltam Efraimnak: karjaimon hordoztam őket, s ők mégsem ismerték el, hogy én vagyok az orvosuk. Emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket; olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; és lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki. Hogy adhatnálak oda téged, Efraim? Hogy szolgáltathatnálak téged ki, Izrael? Hogy adhatnálak oda téged, mint egykor Admát, hogy tehetnélek olyanná, mint egykor Cebojimot? Szívem megváltozott bensőmben, és szánakozásom is felgerjedt. Nem cselekszem haragom heve szerint, nem rontom meg Efraimot ismét, mert én Isten vagyok, és nem ember, szent, aki közötted vagyok, és nem fogok indulattal jönni.

Zs 79 - A karvezetőnek. „A törvény lilioma” szerint. Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket! Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére? Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet. Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket. Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt. Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet. Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit. Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig. Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette? Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt! Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél. Tűzzel égették feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől! Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél. Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet. Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.

Mt 10,7-15 - Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére. Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg tanításotokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.

Még mielőtt nekiállnék Uram, hogy a mai tanításod részemmé lehessen, add meg számomra, hogy Veled közösségre lépni képessé lehessek! Mert ha hozzám szólsz, akkor, hogy érthesselek, el kell távolodnom magamtól, a magam nagyon evilági gondolkodásmódjától, és bele kell állnom a Te örökké való, szeretetből való, és szeretettel megszentelődésünket vágyakozó szándékodba.

Egyáltalán, tisztában vagyok azzal, hogy mennyire vagyok kész arra, hogy megszólíthass e két szóval, hogy menjetek, és hirdessétek? Mennyire vagyok közösségben Veled, és általad azokkal, akiknek e szavaid szólnak?

Aki bárkit is küld, a maga nevében, cselekvésre, annak hitében elkötelezettnek kell lenni annak, aki küldi őt, hogy a küldetésére alkalmassá legyen! Annyira, hogy értsem, megértsem, mit akarsz mondani azzal, hogy: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.” Nekem semmire se legyen szükségem ahhoz, hogy a küldetésnek megfelelni képes legyek, csak és kizárólag hitem legyen abban a tanításban, abban az ismeretben, ami Tőle való, attól, Aki a küldetéssel megbíz.

Ha Krisztus tanítása, az Ő ismerete hiányt szenved bennem, akkor nem vagyok Vele közösségben, akkor még nem hozzám szól, nem engem szólít rá, hogy hirdessem, hiszen még nem vagyok annak birtokában, mely hittel, Vele közösségre hozna engem.

Vannak tanítók, akik úgy értelmezik, hogy nekem kell felkutatnom azokat, akikhez küldetésem van. Hogy Jézusnak e szavai olyan ránk nehezedő parancsolata, melynek minden körülmények között meg kell felelnünk. Én úgy gondolom, hogy legelőször is alkalmassá kell lennünk, elkötelezettekké, és állhatatossá kell lennünk a hitben, a Vele való közösségben ahhoz, hogy a küldetésre alkalmassá legyünk. Jézus azokat a szavakat használja, hogy: „ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne”, hogy ki az, aki gyógyításra szomjas! Ehhez szükségem van arra a hitre, mely nem hagy kétséget bennem rá, hogy én Krisztus nevében eljárhatok!

Ne is olvassam tovább a mai evangéliumi fejezetet, ha úgy érzem, hogy nem vagyok még kész arra, hogy Krisztus nevében eljárni képessé legyek! Vissza kell fordulnom, Jézushoz sietnem, és előbb a közöttünk lévő közösséget kell elmélyítenem, hitemben, a Szentlélek erejében eltelnem, hogy majd újra indulhassak! Amikor már úgy érzem, hogy valóban, engem küld Jézus, a Krisztus, az Istenfiú, másokhoz a maga üzenetével.

Mert én csak küldött vagyok, közvetítő! Nem nekem kell gyógyítanom, csak a gyógyítás üzenetét átadnom annak, aki várja, vágyakozza! Vagyis, meg kell tudnom, hogy ki az, aki vágyakozza a megtérés kegyelmét, és nem nekem kell kitalálnom, vagy a csürhe közé szórnom azt amim van, amivel útra állított Isten.

Fel kell vérteznünk magunkat, ha úgy értjük, hogy Jézus elvárja tőlünk e feladatot. Erre a felkészülésre Pál apostol tanácsa lehet segítségünkre a Kol 3,9-10, és az Ef 6,10-20 verseken keresztül. Fel kell épülnünk erre szolgálatra, hiszen a környezetünk megköveteli tőlünk azt, hogy, ha Krisztust akarjuk szolgálni, akkor bele öltözzünk!

Készíts fel a feladatra, szolgálatra Istenünk, ha ezt a feladatot várod tőlünk! Ámen