Azok a keresztények vannak a legnagyobb hatással erre a világ

Siral 2,2.10-14.18-19 - Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákob minden lakóhelyét; lerombolta haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre sújtotta, beszennyezte a királyságot és fejedelmeit. A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szűzei. Elgyengültek a könnyektől szemeim, háborog a bensőm; földre omlott a májam népem leányának romlása miatt; mert elalélt gyermek és csecsemő a város terein. Azt mondják anyjuknak: ,,Hol van gabona és bor?’’, amikor elalélnak, mint a sebesültek a város terein; amikor kilehelik lelküket anyjuk ölében. Milyen példázatot mondjak rólad? Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Mert nagy a te romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg téged? Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bűnödet, hogy megfordítsák sorsodat, hanem amiket láttak számodra, hamis és félrevezető kijelentések. Szívük az Úrhoz kiáltott. Sion leányának várfala, folyjon könnyed, mint a patak, éjjel és nappal! Ne engedj magadnak pihenőt, ne csillapodjék szemed bogara! Kelj föl, kiálts az éjszakában, az éjjeli őrségek kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon!

Zs 73 - Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen? Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál. Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség! Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül. Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben. Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták. Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták. Azt mondták szívükben: ,,Rohanjuk le őket együtt!’’ Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban. Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna. Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet? Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat? Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén. Hatalmaddal a tengert ketté hasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted. A Leviátán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek. Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat. Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat. Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet. Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet. A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet! Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival. Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő! Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen! Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!

Mt 8,5-17 - Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: ,,Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.’’ Azt mondta neki: ,,Megyek és meggyógyítom.’’ De a százados így válaszolt: ,,Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ,,Menj!'', elmegy, vagy a másiknak: ,,Gyere!'', odajön, a szolgámnak pedig: ,,Tedd ezt!'', megteszi.’’ Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: ,,Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’’ Ezután Jézus így szólt a századoshoz: ,,Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.’’ És meggyógyult a szolgája abban az órában. Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki. Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akik rosszul voltak, meggyógyította, hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ,,Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta'' [Iz 53,4].

Azok a keresztények vannak a legnagyobb hatással erre a világra, akik leginkább ama másik biztos tudatában élnek! – mondja C. S. Lewis. Amikor Jézus azt mondja a körülötte állóknak, a Vele szimpatizánsoknak, és ebbe mi magunk is beleférünk, akik ma élünk, és próbálunk keresztényeknek tűnni, hogy a ti hitetek sehol sincs ennek a talpig fegyverben, a gyűlöletben és gyilkolásban megkeményedett katona hitéhez képest! Az a baj, hogy mi, akik beleéljük magunkat abba, hogy hívők vagyunk, … eszembe jut Görgey Gábor verse, a Tékozló fiú novellájának részlete: aki, amikor apja felkarolja, és újra esélyt ad számára, hogy újra kezdhesse, így fakad ki: „Látod, te marha, kezdődik minden elölről”.

Arra próbálok utalni, hogy a bűnös ember, aki képes belátni gyengeségét, erőtlenségét, képtelenségét a jóra, de meg nem szűnik akarni a jót, előbb képes rábízni gyengeségét Istenre, Aki a Jó! És, Aki képes a kegyelem által megváltani, megváltoztatni az Embert!

Vagyis, felmerül a kérdés a számunkra is, hogy tudunk mit kezdeni a kegyelemmel? Tudjuk bölcsen elviselni, a kegyelmet, és azt mások javára használni? Hogy a kegyelem, mely ajándékunkká lesz, képes lehessen Istent megdicsőíteni, általunk?

Engem nyugtalanít a válasz. Kishitűségem, és félelmem lehet mindig nagyobb, annál a szeretetnél, mely legyőzni akarja gyengeségemet? Hogy egyszer végre, gyengeségem lehessen végre erősségemmé?! Bizony, nekünk, keresztényeknek kellene, hogy bátorságunk legyen megvallani tökéletlenségünket, mert hitünk erre akar bátorítani! Pontosan azért, amiért a kegyelem csak ott tud áttörni rajtunk, ahol megvallani vagyunk képesek tökéletlenségünket. Philip Yancey mondja: „A fény csak a réseken képes keresztülhatolni.” Neked ajánlom magam Istenem! Ámen