Péter és Pál egy közösség pillérei

ApCsel 12,1-11 - Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: „Kelj fel gyorsan!” Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: „Övezd fel magad és vedd fel saruidat!” Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: „Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!” Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: „Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.”

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

2Tim 4,6-8.17-18 - Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!

Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Péter és Pál egy közösség pillérei, mely közösség Krisztusé, és Krisztusból forrásozik. Ők ketten képesek egy egész emberiséget Krisztusba oltani, hogy Krisztus által mi mind eljuthassunk az Atyához! Számomra, szerintem, nincs más út az Ember számára, aki elfogadja, hogy Isten teremtménye. Mégis eszköze annak, hogy minden a szeretetben teljesedhessen ki!

Másrészről, ők, ketten, csak egyet tehetnek meg, hogy Krisztusra mutassanak. Mert, minden ember egyedüli, és egyetlen, akinek magának kell felismerni azt a Krisztust, Aki elvezetheti őt magát az Atyához. És ez a felismerésre adott lehetőség a kegyelem! Simone Weil mondja: „a világegyetemet két erő mozgatja: a gravitáció („nehézkedés”) és a kegyelem.” Nekem, az Embernek, képességem adott rá, hogy a „nehézkedést” felülmúljam, Isten kegyelméből!

De, mégis, hogyan van rá esélyem, nekem, az Embernek?

A válaszra Philip Yancey-nél találtam meg: » Egy lelkipásztor barátom egyszer az aznapi textust, a Máté evangéliuma 7 fejezetét tanulmányozta, amelyben Jézus meglehetősen szigorúan jelentik ki: „²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: ‘Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?’ ²³Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!’” [Mt 7,22-23]

A barátomnak azonnal feltűnt, hogy Jézus azt mondja: „sohasem ismertelek titeket”. Határozottan nem azt mondja: „sohasem ismertetek engem”, vagy „sohasem ismertétek az Atyát”. Akkor értette meg, hogy az egyik - ha nem a legfontosabb - feladatunk az életben az, hogy Isten megismerjen bennünket. Ehhez pedig nem elegendőek a jó cselekedetek – „nem a te nevedben prófétáltunk-e?” -; az Istennel való kapcsolatban meg kell nyílnunk, s minden álarcunkat le kell vetnünk.

„Egészen addig nem találhatjuk meg őt, amíg nem érezzük, hogy szükségünk van rá” - írja Thomas Merton.

Ma már (…) tudom, hogy a kegyelem előfeltétele a tökéletlenség. A fény csak a réseken képes keresztülhatolni.« (Meghökkentő kegyelem c. könyvből az idézet)

Isten csak ennyit kér tőlem, és nem többet, hogy legyek Vele őszinte. És, ha Vele, akkor önmagammal is őszintének kell lennem. Vagyis minden erőmmel törekedjek arra, hogy Istenben, Krisztusban elmélyedve egy reális képet kapjak magamról, melyet Isten elé tárhatok, és azt mondhatom: itt vagyok, engem szabadíts meg önmagamtól, kegyelmed által. Mert Veled akarok közösségre jutni és nem önmagamban akarok elsorvadni! Fel kell ismernem, hogy melyek azok a terheim, melyek a földhöz vonzanak, melyek okán a gravitáció nem enged elemelkedetté lenni, a kegyelem által Istenbe beleszédülni! A nehézkedésem az, mely nem enged szabaddá lenni a szeretetre, amely átformálni és megszentelni akar engem!

A lángoló hit, melyet Isten Szentlelke táplál, reményt és életet akar adni, hogy képessé legyek a szeretet befogadására, és megtermékenyítésére. Mert általam akarja művelni a világot Isten szeretete! Velem akarja felszántani az ugart Isten! Élesíts, és eddzél engem Istenem, hogy alkalmas legyek a Te szándékodra! Ámen