A láthatatlan Lélek

Bölcs 10,10-14 - Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta. Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta, megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél. Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene vádaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki.

Zs 111 - Boldog az az ember, aki az Urat féli, és nagy tetszését leli parancsaiban! Utóda hatalmas lesz a földön, áldott lesz az igazak nemzedéke. Dicsőség és gazdagság lesz házában, és igazsága mindörökre megmarad. Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak az irgalmas, a kegyes, az igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad, aki a törvény szerint intézi dolgait, mert az soha meg nem inog. Örökké emlékezetben marad az igaz, rossz hírtől nem kell félnie. Erős a szíve, bízik az Úrban, rendületlen a szíve, nem fél, amíg le nem nézheti ellenségeit. Osztogat, adakozik a szegényeknek; Igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. Látja a bűnös és bosszankodik, fogát csikorgatja és emészti magát. A bűnösök kívánsága meghiúsul.

Mt 22,34-40 - Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: „Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?” Ő azt felelte neki: „„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” [MTörv 6,5]. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.”

A láthatatlan Lélek. Nekünk a dolgunk az, hogy azokból a foszlányokból, amelyek meg vannak írva a Szentírásban - feljegyezve Krisztus életéből -, össze tudjuk rakni azt a nagy ívű tanítást, amit nekünk akar átadni Isten, Krisztus által, és tanítványai által. Amivel át akar formálni, alakítani, megújítani akar bennünket, azt az Embert, aki e földből való, e földi világban növekszik, és él, de benne van az Isten lehelete. Aki sokkal többre teremtette az embert, mint e világi életre. Mert ez, mindennek csak a kezdete, az eleje.

Elindultunk születésünk által az Atyától, az Ő szándékából, de azért, hogy általunk a világ megszentelődjék, és eközben, megdicsőítve az Atyát, bennünket is meg tudjon dicsőíteni az Ő szeretetében.

Micsoda gyönyörű közösség ez az Istennel, a Teremtővel, az Ember számára! És, ha ebben az összefüggésben tudom látni önmagamat, létemet, és jelenlétemet, akkor egész másról szól a világ, az élet, a kapcsolatok. Mint amit a földi valóságba zártan tudok csak elképzelni róla. Köszönöm Istenem!

Jelen lenni. Tudomásul venni azt, hogy Isten az, Aki Van. És ebben az Isten létben lehet jelenlétem. Már akkor, ha ezt fel tudom fogni, már az is abból fakad, hogy valamilyen közösségre tudtam lépni Krisztussal, Akin keresztül Isten, magát kinyilatkoztatja a számomra. Mert Isten, nem titkolódzik. Isten ki akarja nyilatkoztatni magát a számomra! Ki akarja jelenteni magát a számomra, hogy Krisztus által közösségbe kerülhessek Vele! Közösségre juthassak Vele.

Nagyon fontos az, hogy közösségben lenni Krisztussal! Nekem senkinek nem kell megmondanom, hogy hogyan éljen. Nekem nem kell senkinek megmagyaráznom azt, hogy mit, hogyan kell gondolnia Krisztus tanításából. Nekem az a dolgom, hogy én közösségre jussak Krisztussal, és megértsem a foszlányokból az Ő szándékát, a velem való szándékát. És, ha én a velem való szándékát valóra tudom váltani, életre tudom kelteni, életté tudom alakítani, életre tudom váltani, akkor az én jelenlétem az, ami segít a másik embernek abban, hogy Ő is jelenlétbe kerülhessen. Nem uralkodnom kell a másikon. Jézus nagyon egyszerűen, szépen és természetesen mondja: „aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenki szolgája:”

A jelenlét önmagában a szolgálat. Az, hogy nem utasítok, nem bírálok, nem követelek, nem tanítok, nem akarok megváltoztatni másokat, hanem egyszerűen jelen akarok lenni. Istenben akarok jelen lenni. Nem a világban, Istenben! Mert Isten maga a világ. Ha Istenben vagyok jelen, akkor a világban vagyok, mégsem a világnak vagyok. Jelenlétem legyen segítség mások számára, hogy mások is a maguk jelenlétével jelen lehessenek Isten jelenlétében. Isten létében. Helyünkön legyünk. Ámen

Add meg nekem Istenem, hogy legfőbb parancsodat így lehessek képes beteljesíteni! Ámen