Jézus, mintha egy kérdésünket hallaná

1Kir 19,9a.11-16 - Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: „Mit művelsz itt, Illés?” Azt mondta erre neki: „Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,” s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr -- s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr -- s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr -- s a tűz után enyhe szellő susogása. Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába. Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: „Mit művelsz itt, Illés?” Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.” Azt mondta erre neki az Úr: „Eredj, s térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, s ha odaérsz, kend fel Házaélt Szíria királyává, Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe.

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Mt 5,27-32 - Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne paráználkodj!” [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet” [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét - kivéve a paráznaság esetét -, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.

Jézus, mintha egy kérdésünket hallaná, mely naiv és értetlenkedő. Melyre kénytelen választ adni, úgy, ahogy arra nekünk van szükségünk! Mert Jézus, az Ember, jól ismeri az emberi természetünket. Jézus nem mentes egyetlen olyan emberi tulajdonságtól sem, mely bennünk lakik, mely a miénk, csupán egy dologban volt több bármelyikünknél: és ez, az a szerelem, az a szeretet közösség az Atyával, és az Atyában az Emberrel, mely megszentelő akar lenni a számunkra is.

Értésemre akarja adni, hogy a tisztaság, a szeplőtelen ártatlanság, mennyivel könnyebbé teszi számunkra az Istennel, és magával Jézus Krisztussal is a közösséget, számomra.

Jézus nem feltételt szab az Embernek, nem bírál, amikor tanít, és nem kiközösít, amikor nevelni próbál, hanem irányt, és támogatást akar nyújtani ahhoz, hogyan válhat könnyebbé azt az életet élni, melyre teremtve lettünk.

Csiszér Laci mondja az egyik dalában, hogy „Istennek nem a szolgálatomra van szüksége, hanem rám. Ezért, ma azt mondom Neked, aki lehet, hogy nagyon sokat dolgozol az Úr szőlőjében, s azt gondolod, hogy ettől fontosabb vagy, Isten azt mondja Neked: Nekem, Rád van szükségem! Én elsősorban téged akarlak, a Te szívedet. S, hogy ha a szíve a tiéd, és a szíved az övé, akkor abból fakad szolgálat. De Isten azt mondja Neked, Te fontosabb vagy nekem mindennél, annál is, amit csinálsz. A legnagyobb szolgálatnál is Te vagy számomra a legfontosabb! (…) Hogy a Te szíved a helyén legyen!” Istennek rám van szüksége, Isten utánam vágyakozik, engem akar szeretni, és szeretetében szeretetre bírni! Hogy szeretetté legyen a Mindenség!

Ferenc pápa asztronautákkal találkozott a napokban, ahol az olasz űrhajós mondta e szavakat: „Az űrutazás lehetősége megváltoztatja az embert – mondta az olasz űrhajós. – Az űrből első alkalommal az ember igazán földi lénynek érzi magát. A szépségen túl érzi a Föld sérülékenységét is. Mindenkinek ezzel a szemlélettel kellene rendelkeznie. Szeretnénk, ha felmehetne az űrbe a pápa filozófusokkal és írókkal. Miután az űrben járt az ember, jobbá válik. A világegyetem nem kínál válaszokat, de felnagyítja azt, amiben hiszel. Látod, hogy a bolygó egy darab föld. Onnan föntről nehéz földrajzi határokat látni. Az egyetlen nagyon világos határ az atmoszféra. Meg kell őriznünk ezt a finom határt.” (http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-urhajosokkal-talalkozott)

Isten szeretete akar betölteni mindent, de ez csak úgy lehetséges, ha megértjük, és nem ésszel, hanem szívvel értelmezzük Krisztust, az Istenembert!

Nem szabad leragadnunk félmondatoknál! Nekünk Krisztust kell értenünk, az Isten kinyilatkoztatását, megnyilvánulását, Aki feltárulkozni akar számunkra, és az egész emberiség vonulásának az irányát akarja helyes irányba állítani! Mely nem az ész dinamikáját követi, hanem a szív, az Istenhit dinamikáját!

Böjte Csaba testvér egyik régebbi prédikációjában beszél az első parancsról. Isten feltétlen imádatáról, melyre, ha nem képes az Ember, akkor nem is képes emberi életet élni, hiszen, nem képes arra a méltóságra felkapaszkodni, melyre Isten teremtette. Ezért ez az első parancs, hogy állapotba hozhasson bennünket a Teremtő, hogy életünk legyen, és teljessé legyen! Áldalak Istenem, hogy Te bizalmaddal ajándékozol meg, és bizalmadban éltetni akarsz! Segíts, hogy e bizalmadra méltóvá legyek! Ámen