Teljesen természetes, emberi reakció

Jak 4,1-10 - Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek, - azért, mert nem kértek. Kértek és nem kaptok, - mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok. Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek? Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az Írás: „Féltékenyen vágyakozik a Lélek, amely bennünk lakik”? Sőt még nagyobb kegyelmet is ad. Azért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” [Péld 3,34G]. Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettős lelkűek! Keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok, nevetésetek forduljon gyászra, és örömötök szomorkodásra. Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és ő felmagasztal titeket.

Zs 54,7-23 - Így szóltam: „Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék! Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet! Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.” Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban. Éjjel-nappal körüljárnak falain, Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés. Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék. Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál, aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába. Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben. Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem. Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat. Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak. Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, Mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent. Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta. Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok. Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.

Mk 9,30-37 - Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni. Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: „Miről beszélgettetek az úton?” Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.”

Teljesen természetes, emberi reakció: amikor egy közösség vezetője bejelenti, hogy nem maradhat tovább, akkor a körülötte lévők, a legbelső kör elkezdi keresni, hogy ki lehet alkalmas rá, hogy átvegye a vezető szerepét. Mert egy közösség számára mindig kell legyen egy személy, akire feltakarhatnak a többiek. Különben az nem közösség.

Jézus, mintha ezt a nagyon emberi közösségi formát próbálná új alapokra helyezni, akkor, amikor azt mondja: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.”

Érthető a számomra, hogy ezzel mit akar mondani Jézus?

A világi gondolkodás egyszerűen rávágja, hogy persze, világos. Jézus azt mondja, hogy nem vezető kell egy közösség számára, hanem szolgálatra kész személy. Láthatjuk, amikor felszentelnek egy személyt, Krisztus szolgálatára, akkor azt olvassák a fejére, hogy legyél mindenkinek a szolgája! ’Neked szolgálnod kell a közösséget, Krisztust kell közöttük „eljátszanod”!’ Tévedésben vagyunk, és világiak vagyunk nagyon is, ha ezt értjük meg Jézus szavaiból! Nem véletlen, hogy Isten dorgáló szavai azok, hogy „a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok” [Iz 55,8]!

Jézus fenti tanítását kiegészíti, hogy érthető legyen a számunkra, azok számára, akik vállalják, hogy követik őt, és Vele akarnak közösségben lenni. Azt mondja: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.” Jézus minden egyes, Hozzá hűséges közösségi taghoz szól ezzel a tanításával: nekünk, mindegyikünknek, szolgáló szeretettel kell egymás felé fordulnunk, mintha mi mindannyian vezetők lennénk, akik önmagunkat megalázzuk csak azért, hogy a másik embert segítsük arra, hogy ő, általam is, közelebb juthasson Krisztushoz. Vagyis, egy Krisztus lelkületű vezető egyéniség a másik emberben mindig azt a jót látja meg először a másikban, Aki Krisztusból van meg benne, és annak a jónak a kimunkálására próbálja megsegíteni azt a másikat. De, ehhez az kell, hogy az adott közösségnek minden egyes tagja, ezzel a lelkülettel legyen jelen a közösségben. ezt a közösség egyetlen tagja nem képes megvalósítani, csak úgy, ha minden tagja ezzel az alázattal, és szelíd bölcsességgel képes élni.

Ugyanis, ez a lelkiség azt igényli minden tagjától, hogy önmagam jóságát, igazságát ne akarjam ráerőltetni, ráterhelni a másikra. Az én igazságom, és az én jóságom, csupán az egyik legyen a többi között, miközben képes vagyok meghallani, felfogni a másik szavaiból, tetteiből azt, akinek szüksége van rám. Befogadni, és nem rátelepedni. Így válhat egy csoportból olyan közösség, mely nem önös érdekek kiszolgálói lesznek, hanem közös érdek mentén mindenki kihozhatja magából azt a jót, amit Isten álmodott belé, az Isten országának épülése javára!

Ebben szó sincs arról, hogy e világi egzisztencia, karrier, vagy hierarchia. Jézus ilyen dolgokat meg sem említ, hiszen Ő Isten országának építéséről beszél, és nem egy evilági társadalmi berendezkedésről! Ne akarjunk e világba beágyazódni, biztonságot teremteni magunknak, és szerezni a gyermekeinknek, mert akkor nem jóra neveljük őket! Nekünk Krisztus közösségét kellene építenünk, ez a dolgunk, és ehhez Jézus megígérte, hogy mindent meg fogunk kapni, amire szükségünk van.

Ideje volna irányba állnunk, és Krisztus követésére bírni magunkat! Ezt, a ma kínált lelkiséget, és gondolkodást elsajátítani, hogy életünk legyen, és bőségben legyen! [Jn 10,10]

Tisztítsd meg lelkünket, szívünket és elménket minden tévelygésinktől, Szentlélek Isten! Ámen