A mai evangéliumban megpróbálom azokat szemlélni

ApCsel 18,23-28 - Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített. Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Zs 46 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.

Jn 16,23b-28 - S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.’’

A mai evangéliumban megpróbálom azokat szemlélni, akihez Jézus beszél.

Jézus, még a szenvedése előtt van, de biztosan tudja mi vár rá. Vagy, legalább is azt átlátja és átérzi, hogy tanítványaira milyen következményekkel fog az járni, ami most következik. Ugyanakkor, talán Jézusnak is segít elhordozni a következőket, ha képes lesz azon túlra tekintenie. Azokra a dolgokra, amire az Atya felkészítette már: milyen szüksége van a szomorú, megalázó, és megszenvedni kénytelen eseményeknek, melyek az egész világ sorsát fogják befolyásolni. Mert az Atya azt akarja, hogy mindaz a gyalázat, ami Őt érni fogja a következő napokban, abban a világ megszentelődjön általa. Általa! Aki a Szeretet, és Aki a szeretetből mindent újjá akar teremteni.

Ebben a helyzetben Jézus, már azokról a dolgokról kezd beszélni a tanítványoknak – valószínűleg tudja, hogy jövendölése sem fog többet jelenteni, mint a történelem addigi jövendölései sem, de éppen azért kell a szavait elmondani, hogy majd az, akit elküld, az emlékeztethesse, vagyis, megdicsőíthesse Jézust, a jövendöléseinek beteljesülésében – amire rá kell majd bízni magukat. Ma még a tanítványok értetlenül hallgatják Jézust, de mégis, Jézus szavai ránk öröklődtek! Vagyis, a szavainak mégis csak, volt súlyuk!

Jézus olyan dolgokról beszél, amivel a tanítványainak figyelmét, lelkét, és hitét rá akarja irányítani arra, Aki őt is küldte. Ennek a lényegnek a jelentését az utolsó mondat emeli ki, a számunkra is: „Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.” A figyelmünket Jézus magáról, most már az Atyára irányítja. Jézus a szavai és tettei által már soha többé nem törölhető ki a világ történelméből, életéből, és életvitelünkből! De, vagy pontosan erre utalva kell tudnunk nekünk közvetlenül az Atyához fordulni, elé járulnunk, és mindazokat kérni, melyekre szükségünk van ahhoz, hogy a Jézus tanítása bennünk megfoganhasson, teljesülésbe mehessen!

Hogy is mondja Jézus: „Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.”

Jézus nem mondja magát Istennek, csupán annyit mond, hogy Istentől jött. Mi, akik ezt hisszük, és e hittel oltódunk bele, legyünk annak a tudatában, hogy bennünket közvetlenül, és személyesen szeretet az Isten, éppen ezért személyes kapcsolatban állhatunk Vele. Még kérhetünk is tőle, Jézus nevére, Jézusra hivatkozva, hogy ígéretét bírjuk, és abban teljesülni szeretnénk, mert annyira hisszük és azonosulunk Jézus ígéreteivel, hogy ahhoz ragaszkodunk, és annak minden feltételének megfelelni szeretnénk.

Jézus a kapocs, Isten és Ember között! Nekem ezért kell, ezért fontos az, hogy Jézust értsem, érezzem, és Vele közösségben legyek! Mert én ahhoz akarok eljutni, Aki iránt bennem Jézus táplálja a vágyat, a hitet, és a reményt. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” [Jn 15,13] Jézus szavai ezek. De Jézus itt sem önmagára gondol, hanem magára az Istenre, hiszen az Isten áldozza fel magát, akkor, amikor Őt utasítják el azok, akik Jézust Isten nevében meggyalázzák, és megölik! Ez az a szeretet, mely magát feláldozva is, üdvösséget szerez az Embernek!

Ez, a keresztény öröm nagy titka! Hogy Isten nem alázható meg úgy, hogy meg ne dicsőüljön. Mert Isten előbb alázza meg magát, mintsem, teremtménye megalázhatná! Mert Isten a szeretetében akarja megdicsőíteni a teremtést, a teremtés teljességét, és benne az Embert is.

Az ember lehet oktalan, lehet együgyű, lehet hitetlen, és értetlen, gőgös és öntelt, Isten akkor is A Szeretet. De mert én, az Ember, együgyű vagyok, fel sem érem azt A Szeretet, Aki az Isten. És Isten nem kéri számon rajtam azt sem, hogy miért nem értem meg Őt, csak azt kéri, hogy higgyem Jézus, Aki az Istentő jött, és azért, hogy azokat, akiket Isten rá bízott, elvezesse Hozzá. Mert Isten tudja, hogy ez jó az Embernek! Erre az alázatra bírjál engem Istenem! Ámen