Ne akarjunk bölcsebbek lenni a Lélek erejénél

ApCsel 15,1-6 - Eközben néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében. Az egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten. De egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.

Zs 121 - Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: „Az Úr házába megyünk.” És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem! Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek. Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: „Bőségben éljenek, akik szeretnek téged! Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!” Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: „Béke legyen veled!” Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.

Jn 15,1-8 - Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

Ne akarjunk bölcsebbek lenni a Lélek erejénél! Azaz, legyünk megengedők rá, hogy a Lélek ott fújjon, ahol akar, és azt tiszteljük jobban, mint önmagunk egzisztenciáját. Ne ragaszkodjunk a magunk biztonságához jobban, mint amiből, Isten bizonyosságának kegyelmében részesülhetünk!

Számomra, most, a mai Szentlecke erre ad figyelmeztetést. Nézzük csak meg: amikor Pál és Barnabás megérkeznek Jeruzsálembe, az apostolokhoz és a presbiterekhez, akik akkor Krisztus Egyházát, a zsinatot jelentették, így olvasom: „elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten”. Pál és Barnabás az örömhírüket osztották meg a vezetőikkel. Akik megértették, hogy Isten Szentlelke működik és szól belőlük! Ebben a találkozásban Pál, Barnabás, a kíséretükben lévő keresztények, az apostolok és a presbiterek között a Lélek által lett közösség! Közösség, vagyis Egység, abban az örömben, pontosabban abból az örömből fakadóan, melyről hírt adtak Pál és Barnabás.

Előbb Pálban és Barnabásban, majd az apostolokban és a presbiterekben volt akkora alázat Isten Szentlelkének megnyilvánulása iránt, ami nem ment át a „farizeusok felekezetéből lettek hívők”-re, akikben ott volt a féltékenység?, a merevség?, a magukkal hozott kényszeresség?, vagy bármi más olyan nagyon is emberi dolog, amit mi magunkban is felfedezhetünk. Ami bennünket sem enged szabaddá lenni a Lélek megnyilvánulására!

Pedig, nekünk szól: „Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek”! A Lélek akar gyümölcsözővé lenni általam, aminek a feltétele az, hogy én pedig tanítványává legyek Krisztusnak! Segíts engem Istenem! Ámen