Ma, mikor a szó és a másik emberbe vetett bizalom teljesen elértéktelenedett
ApCsel 9,26-31 - Mikor így Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele, és hogy milyen bátran tevékenykedett Damaszkuszban Jézus nevében. Velük volt, járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran tevékenykedett az Úr nevében. Beszélt a pogányokhoz is, és vitatkozott a görögökkel, de azok az életére törtek. Mikor a testvérek értesültek erről, lekísérték őt Cézáreába, és elküldték Tarzusba. Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával.
Zs 21,26-32 - Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük mindörökre!’’ Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!’’
1Jn 3,18-24 - Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez, és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte. És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. Aki megtartja parancsait, az őbenne marad, ő pedig bennünk. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.
Jn 15,1-8 - Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.
Ma, mikor a szó és a másik emberbe vetett bizalom teljesen elértéktelenedett, elvesztettük azt, ami erőt adhatna nekünk, amitől a közösség bátorítást, és reményt adhatna számunkra, akkor nem marad más, ami bizonyosságunk lehetne, mint azok a tettek, melyek Isten Igazságáról győznek meg bennünket! Mely minden önös érvelésünk, minden önös törekvésünk – erőlködésünk, kudarcunk, vagy sikertelenségünk - sikerünk felett meggyőzhet arról, hogy a körünkben járó Lélek szelíd mosolya, irgalmas gondoskodása, a mindent derűvel, és alázattal megértő türelme képes felülírni oktalanságunkat, együgyűségünket, kishitűségünket, vergődésünket. Akarom mondani, János apostollal, hogy végre, úgy álljunk Isten elé, hogy egyként képes legyen Benne megnyugodni a szívünk!
Ne vádaskodjunk, és ne vádoljunk! Önmagunkat se! A megbocsátás kegyelme söpörjön végig köztünk, tisztítson meg minket, józanítson ki bennünket: Isten nagyobb minden értetlenségünknél, és minden kétségünknél! Mert a Szeretet Ő, és nem az, amit én annak hiszek, képzelek. Hiedelmeink nem azonosak azzal a hittel, amivel Istenben elcsendesedhetnénk! Végre, hinnünk kéne Krisztust! De ahhoz, hogy hinni lehessünk képesek, meg kell ismernünk, magunkhoz közelebb kell engednünk, …
Na persze, ha tisztában lennénk önmagunkkal, akkor talán tudnánk, kihez kellene közelebb engednünk Őt! A bűnbánat lényegét itt kell elcsípnünk! A bűnbánat pontosan azt akarja jelenteni, hogy felfedezem önmagamat. Azt az ént, aki eddig félrevezetetett, mert félre ismertem, mert a miértjeimmel nem foglalkoztam, vagy, eddig, rossz helyen kerestem kérdésemre a választ: miért vagyok bénult? Miért nem tudom azt tenni, amit helyesnek tartanék? Miért ítélkezem, és miért mentem fel önmagam? Miért nem vagyok képes nyíltabb, őszintébb lenni embertársaimhoz? Vagy, önmagamhoz? Mit tartok a szeretetről? Értem én Isten parancsait, vagy, magát a parancs fogalmával sem tudok elboldogulni? Ugyan már! Ne azzal bajlódjak, hogy fel tudom-e sorolni a tízparancsolatot, amikor semmi közöm sincs Krisztushoz! Hiszen a parancs maga Krisztus, aki azért lett emberré, hogy a szavakból cselekvő valósággá, jelen idejűvé legyen számomra Isten, Aki az Élet maga.
Bele oltódni Krisztusba! Aki az Eucharisztiában fogalmazza meg számomra a parancsot. Az én számomra, aki Kereszténynek vallom magam. Vagyis azt állítom, hogy e világban vagyok, de nem e világnak vagyok, hanem Isten az örök életre rendelt, elhívott! Ebben a világban tanúja kell legyek az Életnek, a Szeretetnek! Van boldogság, de az nem az, amit kergetek, hanem az, Aki megváltott, és megszentelődésemért Van! A boldogság, minden igazságérzetem felett álló öröm, mert az, az Isten Igazságából bontakozik ki. És ennek tanúja Jézus Krisztus, aki megváltani, megváltoztatni akar. Gondolkodásomban, logikámban, életérzésemben, cselekvésmódomban, a fogalmaim jelentésében, vérem ízében és sűrűségében, minden sejtemben. Minden nappal, lehetek tisztább, szentebb, újabb! De ez csak Krisztussal és Emberrel közösségben lehetséges! Legyen vége az ámokfutásomnak!
Szentlélek Isten! Szabadíts ki kelepcémből, melyet magara zártam! Ámen
