A csodák, melyeket Jézus, életében végbe vitt

ApCsel 2,14.22-32 - Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák, mert Dávid róla mondja: „Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz el engem” [Zsolt 16,8-11]. Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára [Zsolt 132,11; 2 Sám 7,12-13], a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem maradt, sem a teste nem látott rothadást [Zsolt 16,10]. Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.

Zs 15 - Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem! Mondom az Úrnak: „Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.” A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem. Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet. A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem. Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem. Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.

Mt 28,8-15 - Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.” Amikor elmentek, íme, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt. Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, és azt mondták nekik: „Mondjátok azt: „A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.” Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.” Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket.” Ez a dolog el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.

A csodák, melyeket Jézus, életében végbe vitt - Isten által, és melyek által dicsőséget nyert közöttünk, legvégül maga is igazolása lett Isten tetteinek!

Ide kívánkozik a kérdés: Uram, Istenem, mi a szándékod azzal, hogy igazolni akarod magadat előttem? – Ha így teszem fel a kérdést, akkor Isten válasza az, hogy: meggyőzni akarlak a szeretetemről, melyet Jézusban kijelentek számodra; az Igazságomat, melyet rád bízok; és, mely igazságban megszentellek, felhatalmazlak rá, hogy járjál Krisztus követségében, nyomában, e világ poros útjain!

Isten megtestesülni akar bennem, általam. Azt akarja, hogy én, aki lelke nélkül nem lehetnék több mint egy szobor, lelke által Ember legyek az emberek között. Ha Ember, akkor jel, aki a teremtés üzenetét hordozom, viselem, hirdetem: az Élet azonos a Szeretettel, vagyis Isten létével! Ő élteti azt is, aki megtagadja Őt, aki nem vesz tudomást róla, és azt is, aki nem érti meg, hogy mit bízott rá. Az, mindaz, mi szemem elől kitakarja Isten jelenlétét, nem Istentől való. Éppen ezért, dolgom az, hogy keressem, kutassam, hogy hol és mikor, és kiben hogyan ismerhetem fel Istent, aki velem közösségben akar lenni, öröktől, és mindörökre. Ezt a közösséget Isten úgy írja le, hogy íz legyek, melyben zamata felsejlik, fény legyek mely fényben Ő gyújthat világot, kovász legyek, mely kovászban Ő válhat éltető erővé, hogy általam is minden lehessen mindenben!

Jézust szemlélve érthetem meg mindezt. Aki emberként, engedelmessé tette magát rá, hogy valóra válhasson a szó: „Én és az Atya egy vagyunk.” [Jn 10,30] Ebben az egységben történhetett meg a feltámadás csodája. Vagyis, az újjászületése annak, aki képessé lett rá, hogy felismerje emberi mivoltán keresztül is azt, hogy Ő felülről való! És tudta ott folytatni, ahol ember azt hihette, és hirdethette, hogy mindentől megfosztotta már!

Isten úrrá képes lenni, felette áll minden emberi akaratnak és szándéknak, mert Ő A szeretet, azaz, az Élet ura! Ha én az Ember, élni akarok, az Életre szavazok, akkor nem kerülhetem meg Istent. Ez az a következtetés, az emberi elme következtetése – mely anyagi létemből fakadó felismerés – mely hitemet Istenben, szolgálni képes anyagi mivoltomat és egyúttal lelki valómat is! Köszönöm Istenem, hogy képessé teszed emberségemet rá, hogy lelkesülni lehessek képes! Ámen