Párhuzamok

Ter 22,1-2.9a.10-13.15-18 - Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: „Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” Isten akkor azt mondta neki: „Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!” míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” Azt mondta erre neki: „Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!” Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul. Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta: „Önmagamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!”

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Róm 8,31b-34 - Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja; ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk?

Mk 9,2-10 - Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok” [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: „amikor halottaiból feltámad”.

Párhuzam, Ábrahám és az Atya Isten között. Párhuzam Izsák és Jézus között. És, e párhuzamok Isten választottaiban érnek össze, így lesz bennünk a végtelen dicsőség reménye. Számunkra Isten adja a megigazulást! Számunkra, akik vágyakozzuk, de magunk elérni azt képtelenek vagyunk. Nekünk van szükségünk rá, hogy az Isten, Fia által áldozza oda magát!

Ebben a tényben kell felismernünk Isten végtelen alázatát, szelídségét, amit a teremtés által szeretne kifejezni. De miért van szüksége rá, hogy kifejezze magát? Mert Isten a Szeretet, Aki nem képes magányában ezt kifejezni. Hiszen a szeretet magányban nem létezik. A szeretetnek iránya, tömege, és irányultsága – vagyis közege – van. Ez a közeg a teremtett világmindenség. Ebben van a Szeretet. Ontja és elárasztani, szétáradni akar, hogy minden legyen mindenben.

Az Atya, aki nem kényszeríti a Fiút az áldozatára, de kéri tőle, ebben a színeváltozásban győzi meg a Fiút, Jézust arról, hogy mennyire szükség van az áldozatára!

Isten, Aki Lélek, nem tudja másképpen kifejezni, ugyanakkor nem akarja tovább kétségbe vonhatóan megőrizni azt a szándékát, hogy a szeretet életét akarja a teremtésben az Ember által is kiterjeszteni, sőt kiteljesíteni!

Nekünk, keresztényeknek, nem kisebb a küldetésünk, Krisztustól kapott megbízásunk, mint az, hogy Istennek a teremtésbe vetett hitét, szándékát terjesszük el a világban! Minden akar lenni a Szeretet Mindenben, Aki Mindenek boldogságát akarja a Szeretetben megtapasztalni, és így önmaga számára is megszerezni! Isten csak velünk, a teremtettjével akar boldoggá lenni! Én, Istenem, Atyám, pedig Veled akarok boldog lenni! Ámen