Izajás szavaiban Isten vágyakozása

Iz 55,10-11 - Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Mt 6,7-15 - Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

Izajás szavaiban Isten vágyakozása, szándéka, akarata fogalmazódik meg! ’Én, az Isten, vágyom rá, úgy akarom, hogy az én igém, mely számat elhagyja, ne térjen vissza eredménytelenül, tegye meg azt, amit akarok, véghezvigye azt, amiért neked adtam!’

Valóban, Isten úgy beszél, mint aki rendelkezik. Kijelent. De, csak annak számára válik paranccsá, aki mélységes tisztelettel, alázattal, és szolgálattal veszi át Istentől a kijelentését.

Isten kijelent, azaz, kinyilatkoztat. De az, hogy kinyilatkoztatása időben, ebben a teremtett közegben mikor teljesül, abban része van az Embernek. Mivel Isten számára az idő nem létező fogalom, számára a kinyilatkoztatott szó azonnal teljesültnek fogható fel, és úgy is érti.

Számomra, az Embernek, aki időben és térben behatárolt vagyok, a kinyilatkoztatott szó, tűnhet haszontalannak, beteljesíthetetlennek, jövendölésnek is. De, ha Istent félem, tisztelem, és Benne akarok teljesülni, akkor dolgom vele az, hogy szavainak komolyságát tudatommal párosítsam, és teljesüléséért tenni iparkodjak.

Lehet számomra imádsággá Isten kinyilatkoztató szava? Úgy gondolom, hogy igen. Vagyis, amikor kimondom azt az imádságban, hogy legyen meg a Te akaratod, akkor azt ne késlekedjek párosítani a kinyilatkoztatásával!

Ha Te Istenem, azt akarod, azt kívánod, azt vágyakozod, hogy teljesüljön kijelentésed, akkor én azt akarom szolgálni! Törekszem rá, hogy személyemet alárendeljem akaratodnak. Én véghez akarom vinni azzal a szándékkal, amivel küldted, a Te szavaidat!

Még annyit tehetek, hogy az imádságomban újra kimondom az éppen bennem megfogant szavaidat, és azzal párosítom magamat. Közösségre juttatom szavaiddal személyemet. Azaz: dimenzionálom magamat, a Te szándékoddal. Egyszerűen úgy fejezhetem ki magam, Szent Ignác szellemiségében, hogy elidőzök szavaidon Istenem, hogy szavaid beérjenek bennem!

Igen, ez szépen hangzik, de megvalósítása! Most kell félre tennem aggódásomat, kicsinyhitűségemet, önvádamat, és önbizalmam hiányát, és megengedővé lenni, természetes egyszerűséggel arra, amit Te akarsz, Istenem, általam véghez vinni. Ámen