Rejtélyes
Jób 7,1-4.6-7 - Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos. Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak. Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek. Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
Zs 146 - ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét. Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi. A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit. Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének. Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek. Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára. Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak. Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme. Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.
1Kor 9,16-19.22-23 - Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal. Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne.
Mk 1,29-39 - Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres.” Azt felelte: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.” És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.
Rejtélyes. Jézusról jegyzi ezt fel Márk: „nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt”. De miért tartja e megjegyzést fontosnak? Én úgy tudom elképzelni, hogy Jézus nem szerette volna, ha tetteit neki tulajdonítanák az embernek. Talán arról van itt szó, amiről Pál beszél a mai szentleckében!
„mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne.” Ezzel Jézust is jellemezhetjük. Pontosabban Pál, Jézus példáját követi. Belőle táplálkozik, hogy bennünket tápláljon Isten Igéjével.
Jézus nem akarja magát, emberi személyiségét előtérbe tolni, középpontba állítani. Ugyanakkor, nem akar félrevezetni sem, és nem akarja, hogy tetteit önmagáért tartsák fontosnak. Jézus valakire mutatni szeretne! Aki az Ember üdvösségét akarja! És ez az Isten.
Jézus nem akarja az emberi személyiséget felülírni. De kész segíteni abban – a maga emberi mivoltát megalázva - hogy alkalmassá válhassak az Isten szándékára. Az emberré lett isteni Ige, barátságot kínál az Embernek! Vagyis: készséges arra, hogy eszköze legyen annak, aki a szeretetre, az isteni szeretetképességre alkalmassá akar lenni. Jézus olyan emberi személy, Aki az Isten személyiségének a része. Belőle – az Istenből - való, az Atyával egylényegű, mégis szuverén emberi személyiség, szabad akarattal, önálló személyiséggel. Ezt a személyiségét alázza meg Jézus, hogy egészen az Isten szolgálatára legyen képes.
Jézus, ha valóságos ember, mégis, hogy lehet bűn nélkül való? Úgy, hogy Benne van az Ember teljessége. János evangéliuma kezdődik ezzel: „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.” [Jn 1,9-11] Azaz: Isten Őt gondolta el, amikor a teremtést elgondolta, és érte lett teremtve minden. De, Jézusban, Az Emberben, van az emberség teljessége, melyből – akiből - részt kaptunk, részesültünk. Részei vagyunk az egy testnek! Erről is beszél Pál: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” [1Kor 12,27].
Jézusban képzelte el az Isten Az Embert. A minta, az esszencia, a prototípus olyan kell legyen, amilyennek az alkotója megálmodta. Ezért bűn nélkül való. Tiszta, ártatlan, szent, Aki mindenben hasonló lett az Atyához! De, mert Isten akaratát megtagadva, megcsúfolva, a világot elfoglalta a gonosz szellem, aki bűnre sarkallja, bűnre bírja az Embert, Jézusban engesztelődik ki az emberiséggel Isten! Már megelégszik a jóra való szándékkal, azzal, hogy hisz a Krisztus által megismertetett Istenben, Istennek, az Ember! Ezt a szándékot hajlandó kegyelmével kiegészíteni az Isten! Ezért, az Ember, csak és kizárólag Isten kegyelme által érheti el a teljességét, az örökkévalóságát! De, hogy erre hajlandóságot, vágyat lehessen képes éltetni magában, kell, hogy megismerje az egy igaz embert, Jézus Krisztust! A szentet, a jót, az igazat. Amikor készséges vagyok Jézust Mesteremnek elfogadni, akkor, valójában önmagamat tisztelem, pontosabban az én isteni lényemet, mely örökéletű lehet az Atyával közösségben.
Köszönöm Atyám, hogy megmutatod magadat nekem, és szándékodat velem, aki Krisztus által lehetek! Ámen
