Küldetés, útravaló, és üzenet

2Tim 1,1-8 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok -, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor - könnyeidre gondolva - úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”

Küldetés, útravaló, és üzenet. Ebbe a három szóba tudnám összefoglalni mindazt, amiről szól a mai evangélium. De ezt tartalmazza az a levél is, amit Pál küld Timóteusnak. Erről Jézusnak azok a szavai jutnak eszembe, hogy: „amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!” [Mk 13,37] Vagyis: amit egynek mond Jézus, azok közül, akik a föld sója, akik a világ világosságai, azt mindegyikünknek mondja!

Krisztus békéjét vigyük, de oda, ahol arra igény van! Akik igénylik Krisztus békességét, azokkal a küldött vállaljon közösséget, melyre a közös étkezésre bátorítással fejez ki Jézus. De ebben a közösségben kell, hogy kifejezésre jusson, átadásra kerüljön számukra az, ami megteremtheti számukra is, a vendéglátók számára is, Krisztus békéjét. Mert ez a békesség nem személytelen! Krisztus békéje Isten kegyelmi ajándéka azoknak, akik a kegyelem befogadására, a kegyelemben részesedésre alkalmassá válnak. A befogadó személy olyan valaki, aki aláveti magát, személyiségét, és kultúráját, identitását – önazonosságát, Isten azonosságtudatának. Melyet Isten az Emberbe, egészen személyesen bele plántált, már a teremtés kezdetétől, az idővel és a térrel összefonódottan. Ebben a közösségben, melyben Krisztus békéje cseperedhet, kell rádöbbenteni a befogadókat arra, hogy alkalmasságuk – Krisztus békéjének megélésére, megtapasztalásán keresztül - bizonyítja azt, hogy bennük van, egészen közel van a szívükhöz Isten országa! Gyógyulást az hoz, ha a gyógyulni vágyó felismeri a bajának okát, pontosabban azt, hogy a bajnak, a betegségének oka a maga vaksága, hogy nem látta meg eddig a fénytől a világosságot, vagy a sötétség tette hihetetlenné számára, hogy van fény, ami kivezetheti őt a világosságra. Krisztus fényt hozott a földre, és azt akarja, hogy fényesség gyulladjon mindenki szívében. A küldetés erre szól, melyet alázattal, szelídséggel, fáradhatatlanul kell szolgálnunk, ha elfogadjuk küldetésünket Tőle! Tegyél engem eszközöddé Istenem! Ámen