Isten szüntelenül, és kényszerűséggel fáradozik

Iz 30,18-21.23-26 - Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene az Úr; boldogok mind, akik benne reménykednek! Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked. Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat, és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: „Ez az út, ezen járjatok!”, amikor jobbra vagy balra letérnétek. Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd, és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg. Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok. Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja.

Zs 146 - ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét. Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi. A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit. Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének. Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek. Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára. Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak. Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme. Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.

Mt 9,35 - 10,1.6-8 - Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5]. Erre így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

Isten szüntelenül, és kényszerűséggel – mert az emberiség kényszeríti rá - azon fáradozik, hogy megújítsa népét! Erről beszél a próféta, de erről beszél Jézus is! És kettőjük között sok idő telt el! Ahogy, sok idő telt el Jézus szavai, és korunk között is. Miért gondoljam azt, hogy ma nem időszerűek e szavak? És, hogy, e szavak nem ránk olvasott szavai Jézusnak!?

Látja a tömegeket, és megesik rajtuk Isten szíve, mert Ő nem akar mást, mint, hogy, megértsük: Isten országának örömhírét! Bizony, ha körülnézek nem látok mást, mint elgyötörtséget, levertséget, panaszt, értetlenséget, kétséget, pásztor nélküli szétszéledt juhok gyanánt. Kóválygunk, és hitünk szétszabdalt, és csak talányként él bennünk. Miben is hiszünk? Mi a hitünk? És, valójában kiben is van hitünk?

Hal van a tizenkettő, akik egy hittel kiáltják közénk, hogy „Elközelgett a mennyek országa!”; „Térjetek meg!”; „Térjetek vissza Istenhez!” Hogyan akarunk mi evangelizálni, ha mi magunk nem hallgatjuk és nem halljuk meg az evangéliumot, az örömhírt? Mi a mi örömünk? Van örömünk, mely Isten Igéjéből származik? Mely közösségre visz bennünket?

Miért hisszük azt, hogy a mi világunk más, mint Krisztus korának világa?

Jézus módszere, a szelídség és alázat, a személytől személyig szóló üzenet, melyben az én hitem segíthet a te hited megerősödésében. Ha nincs hitem, vagy hitemben bizonytalan vagyok, illetve a hit nem Isten kegyelméből való bennem, akkor ne várjam azt, hogy a Szentlélek arra rá fogja bízni magát!

Miért gondolkodunk úgy, hogy Egyházunk felette áll minden más emberi szervezetnek? Miért gondoljuk azt, hogy Istennek kegyelmei többet nyújtanak az Egyházon keresztül, mint személyeken keresztül? Jobban bízunk dogmáinkban, mint Istenben?

Van e közöttünk egy is, akinek hatalma van Istentől? Akit meghallgatva, meglátva, azt mondhatjuk, hogy Őt küldi hozzám az Isten? Amikor a püspök, a pap sem fogadja el a pápát Isten apostolaként! Megosztottságot generálunk és nem közösséget építünk! Egyház az, amiben nem működik az egység, a közösség Krisztussal?

Bizony, megijesztenek a magam kérdései is. Szabad egyáltalán ilyen kérdéseket feltenni? Milyen oka van annak, hogy ilyen kérdések egyáltalán felmerülnek bennem?

Nem tudom nem meghallani a zsoltáros szavait: „Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.” Talán egyedül ebbe kellene kapaszkodnom, és visszatérni Krisztus kinyilatkoztatásához, hogy hitemre leljek, megszentelődjek Benne, Krisztusban. A pápát követni egyedül, arra koncentrálni, amit Ő mond, amit az Ő szavaiból Isten sugallni akar a számomra. Benne van egyedül az Egyház lelke? Keresni azok közösségét, akik Vele, a pápával a közösséget keresik. Hogy Krisztushoz minél közelebb kerüljek! Lehántani a kérget, hogy a fának, gyökerének illatát érezhessem, a nedvéből táplálkozhassak, és belé oltódva növekedhessek. Nem törődve, hogy odafenn letörnek ágak, hullanak a levelei. Én higgyek abban, hogy a gyökerekből szüntelenül új élet fakadhat! Ámen