Jézus nem személyekhez

2Tim 4,9-17a - Siess, jöjj hozzám mielőbb! Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Krescensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. Tichikuszt elküldtem Efezusba. A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket. A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint [Zsolt 62,13; 28,4]. Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, - ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22].

Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”

Jézus nem személyekhez, tehát zsidókhoz, vagy pogányokhoz, illetve keresőkhöz, vagy hitehagyottakhoz küldi tanítványait, hanem városokba, ahova menni készül ő maga is. Azt érzékeli, hogy sokan keresik az igazságot, de nincs, aki elvigye hozzájuk.

Nézzük meg, hogy ma mi a helyzet? Van közöttünk olyan, aki keresi az igazságot? Hallunk olyanokról, akik keresnek, akik vágyakoznak az igazságra? Arra az igazságra, mely Krisztusban lett Istentől szóló igazság?

Mintha, emberi kapcsolatainkban nem lenne rá idő, mód, hogy kiderüljön az, hogy kinek mire van szüksége. Nincs nyíltság, és őszinteség emberi kapcsolatainkban. Talán, már azt is fel lehet vetni, hogy egyáltalán nincs mély emberi kapcsolat ember és ember között. Mindenki fut valami után, amit nem képes elérni. Éppen hogy csak azt a problémát sikerül megoldani, ami a legszükségesebb. De, valójában mi a legszükségesebb, számomra? Nos, itt van talán az a kérdés, amivel ma foglalkozni kellene: mi számunkra, emberek számára, az éppen legszükségesebb? Hol találjuk meg a kérdésnek azt a mélypontját, hogy kiderülhessen, miért nem kutatom – az én -, én az Igazságot?

Talán, és ez is lehet a probléma egyik gyökere, hogy annyi igazsággal vagyunk megfertőzve, hogy inkább feladjuk az Igazság keresését, mintsem, merjünk vállalkozni arra, hogy a sok igazság között átverekedjük magunkat.

Szögezzük le kiindulásként azt, hogy egyetlen igazság létezik! Ha ezt ki merem jelenteni, akkor már arra képes lehetek, hogy a többi igazságot félre toljam magam elől. Vagy, minden igazságot, mely elém kerül, hadrendbe állítsam azért, hogy az egyetlen igazságra eljuthassak. Persze, ehhez kell bátorság, és rettenetesen nagy annak a kockázata, hogy bűnbe esem! Ma nem állhatunk meg ott, hogy a kísértéseket elutasítom. Erre szokták azt mondani: nehogy kiöntsük a fürdővízzel a csecsemőt is!

Fel kell vállalni a kísértéseket! Ahhoz, hogy rátalálhassak az egyetlen igazságra, melyről azonnal ki fog derülni, hogy ez még nem az, de ezen az utamon, az apró igazságokon keresztül eljuthatok az Egyetlenhez! Például, ha elfogadom azt, hogy a Szentírás lehet olyan eszköz számomra, mely az Igazsághoz elvezet, és melyhez társulhatok, és társíthatom a többi – például - olvasmányomat, amit szeretek, de aminek mondanivalóját megszűrhetem a Szentírásból kapottakon! Minden a javamra válhat, ha valamilyen alapot teremtek annak, hogy minden a javamat szolgálhassa!

Eljutunk oda, hogy a mai ember élete, alaptalan. Nincs semmi, amire alapozza a napjait, az egymást felfaló napjait! Nincs keretrendszere az életünknek. Csak úgy múlik, az élet. És nem telik! Meg, tartalommal. Amiből közös igazságunk lehetne. Mert minden tézis, elmélet, és tan, sőt logika, és tapasztalás megingatható, és összedönthető! Van számomra olyan, Valaki, vagy Valami, ami követhető és kétségbe sem vonható?

Sietve kell visszatalálnunk Az Istenhez, Aki az Igaz, a Meg Nem Másítható, az Örök, Aki a Minden Mindenben! Lám: elérkezek oda, hogy nem tudom megfogalmazni, hogy mi az a szeretet, mely Éltető, mely maga az Élet! Istenem, Atyám! Segítsd meg engem, akit a magad képére és hasonlatosságára teremtettél! Add, hogy higgyem és érteni merjem, bírjam és alázattal elviseljem ezt a tényt! Ámen