Ember, ilyent mondhat, egy másik embernek?

Kiv 3,13-20 - Mózes azt felelte Istennek: „Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: „Mi az ő neve?” - mit mondjak nekik?” Isten erre azt mondta Mózesnek: „Én vagyok az, „Aki vagyok”.” Aztán azt mondta: „Ezt mondd Izrael fiainak: Az „Aki van” küldött engem hozzátok!” Azután Isten azt mondta Mózesnek: „Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre. Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek! Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti. Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket.

Zs 104,1-27 - ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak. Amit Jákobnak törvényül hagyott, örök szövetségül Izraelnek, mondván: „Neked adom Kánaán földjét, mint kötéllel kimért örökségteket.” Pedig csekély számmal voltak igen kevesen és jövevények azon a földön, és nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másikba. Nem engedte, hogy bárki is ártson nekik, sőt királyokat fenyített meg miattuk: „Fölkentjeimhez ne nyúljatok, ne bántsátok prófétáimat!” Amikor éhséget bocsátott az országra, s összetörte kenyértartó botjukat. Elküldött előttük egy férfit, rabszolgának adták el Józsefet. Béklyóba szorították lábát, vas került a nyakára, amíg szava be nem teljesedett: az Úr igéje ugyanis igazolta őt. A király elküldött és megszabadíttatta, a népek fejedelme szabadon engedte; Háza urává tette őt és minden jószágának parancsolójává, hogy főembereit tetszése szerint kormányozza, és bölcsességre tanítsa véneit. Erre Izrael Egyiptomba költözött, és Jákob jövevény lett Kám földjén. Nagyon elszaporította népét az Úr, erősebbé tette ellenségeinél. Majd megváltoztatta azok szívét, úgyhogy meggyűlölték népét, szolgáival álnokul bántak. Erre elküldte szolgáját, Mózest és Áront, a választottját, és végbevitette velük beszédes jeleit és csodatetteit Kám földjén.

Mt 11,28-30 - Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”

Ember, ilyent mondhat, egy másik embernek? Sőt! Minden embernek? Csak az, Akiből a Lélek szólal, Akit Isten e szavak kijelentésére felhatalmaz. Ez hatalom, erő, felelősség, és következményekkel jár! Aki van, az szólíthatja meg így az Embert! Jézus tehát nem önmagára hívja fel a figyelmet, hanem arra, aki minden hatalmat Rá bízott, Neki adott; Aki Belőle árad, és akarja betölteni minden ember értelmét, szívét, érzékelését, egész lényünket. Isten át akar járni bennünket, át akar formálni bennünket! Új emberré próbál alakítani Isten úgy, hogy szabad rendelkezésünket nem írja felül. Szabad döntésünkre bízza hatalmát, erejét, tudva, hogy ezzel felelősséget terhel ránk, és, hogy ez, a mi életünkre és az egész világ létére következménnyel lesz. Következmények keletkeznek úgy Jézus tetteiből, és szavaiból, ahogy a mi minden tettünk és szavunk sem múlik el következmény nélkül. Ez is a teremtés része! Így is – talán észrevétlenül, észre sem vesszük, és - a teremtésbe bevon, bele olvaszt bennünket Isten! Ebbe a következményekkel terhelt felelősségbe bele lehet fáradni, bele lehet roppanni is, mert gondot okoz, megterheli gyenge emberi alkatunkat. Jézus azt mondja, hogy Isten, Aki a Van, a Minden, és a Mindenség, ezt tudja, és ez része, sőt, elkerülhetetlen része a természetünk adta létünknek. De, ha ezt felismerem, én, az Ember, akkor ettől ne törjek meg, ne váljak reményt vesztetté, hanem bírjam magamat alázatra, és merjek oda állni Isten elé, és azt mondani, hogy nekem ez már sok, felülmúlja erőmet, képességemet, tűrőképességemet, intelligenciámat. Erre felelete Istennek Jézus, az Emberfia, az Istenfiú. Aki, a hozzám hasonló emberi természetével volt kénytelen elhordozni isteni természetét. Amire azt a tanácsot adja, nekem, az embernek Jézus, hogy vegyek róla példát. Akinek a terhe sokkal nagyobb volt az enyémnél, és, aki mégis, a terhére képes volt azt mondani, hogy „az én igám édes és az én terhem könnyű.”

Jézus nem nagyképű, és nem is hordja fenn az orrát, azzal, hogy Ő az Atyával közösségben van. Nem! Csak gondoljak bele: emberként tudhatom, hogy minden éremnek két oldala van. Felőlem nézve Jézus isteni mivolta számára csak előny lehet. De, ha a Mindenség felöl közelítem meg Jézus kettős személyiségét, akkor bizony, emberként – az Istennel közösségre eljutni, és arra a közösségre engedelmessé tenni magam (?) - ez komoly teher lehetett számára. Milyen nehéz nekem, csak egy másik ember szándékaiba beleállnom, azonosulnom akaratával? Elfogadnom, és követnem? Jézus, ezzel szemben teljes emberi személyiségét kész és képessé volt alárendelni Isten szándékának, akaratának! Jézus, amikor azt tudja mondani, hogy „én szelíd vagyok és alázatos szívű”, akkor ezt, Róla, az Atya jelenti ki. Isten szól a szavai által! Éppen ezért e szavak jelentése egészen más, mint amit e szavakkal mi, középszerű vallásos emberek – nem hívőt mondok, mert az lehet hívő, aki közösségre lépett már Jézussal (!); melyikünk jelentheti ezt ki magáról? – kifejezünk. És akkor még nem beszéltem a világban megszorult emberekről, akik számára a szelídség és az alázat értelmezhetetlen fogalom.

Ha ebben az összefüggésben próbálom értelmezni, hogy Ki az Isten, a Szeretet, akkor bizony ráérezhetek arra, hogy e fogalmak Isten szókészletében egészen más természetűek, mint az én számomra. És, akkor, elkezdhetem a magam számára az egész életet átértelmezni.

Istenem, Atyám! Próbálom felfogni, és érteni a Te logikádat. Nem könnyű, de akarom, szeretnék Veled közösségre lépni, Jézus nyomában, és Vele közösségben. Kérem Szentlelked bölcsességével alakíts, formálj engem! Ámen