Jézus azért mond ilyen dolgokat

Ter 49,29-33; 50,15-24 - Halálos ágyán Jákob ezt a parancsot adta fiainak: „Ha majd én is őseim sorsára jutok, a heteus Efron mezején levő barlangba temessetek! Abba a barlangba, amely Machpela mezején van, szemben Mambréval, Kánaán földjén, és amelyet Ábrahám vett meg a heteus Efrontól a mezővel együtt temetőbirtokul. Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát; oda temették Izsákot és feleségét, Rebekkát; én is oda temettem Leát. A mi birtokunk ez a Het fiaitól vásárolt mező és a rajta levő barlang.” Miután Jákob befejezte a fiainak szóló parancsait, visszafeküdt az ágyra. Azután meghalt, és megtért népéhez.

Mivel atyjuk meghalt, József testvérei félni kezdtek, és azt mondták: „Csak vissza ne emlékezzék József arra a bántalomra, amelyet elszenvedett, és meg ne torolja mindazt a rosszat, amelyet elkövettünk ellene.” Ezért megüzenték neki: „Atyánk azt parancsolta halála előtt, hogy mondjátok meg Józsefnek: »Nagyon kérlek, bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, amelyet elkövettek ellened.« Mi magunk is kérünk, bocsásd meg azok gonoszságát, akik atyád Istenének a szolgái.” Ennek hallatára József sírásra fakadt.

Ezután elmentek hozzá, és testvérei is arcra borultak előtte, és azt mondták: „Íme, a szolgáid vagyunk!” Ő azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon ellene szegülhetünk-e Isten akaratának? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította, hogy felmagasztaljon engem – amint most látjátok –, és sok népet megmentsen. Ne féljetek hát! Én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.” Így vigasztalta őket, és barátságosan és szelíden beszélt hozzájuk.

József Egyiptomban lakott egész családjával együtt. Száztíz esztendőt élt, és látta Efraim fiait harmadíziglen, és Manasszé fiának, Machirnak fiait is térdére vette József.

Ezek után József azt mondta testvéreinek: „Ha én majd halott leszek is, Isten bizonyosan megemlékezik rólatok és erről a földről elvezet benneteket arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.” Majd megeskette őket, és azt mondta: „Bizonyosan rátok tekint az Isten, és akkor erről a helyről vigyétek magatokkal az én csontjaimat is!” József száztíz éves korában halt meg.

Zs 104,1-7 - ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik.

Mt 10,24-33 - Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. De ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a házanépét? Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Jézus azért mond ilyen dolgokat, csak, mert, Isten? De hiszen emberré lett?! Hogy Isten hitelét megszerezze, megoszthassa az Emberrel is! Ember számára sem lehet, legyen (!) fontosabb a test akarata, vágya, szándéka, okoskodása, bölcselkedése, vagy világi tudása, mint lelki személyisége, mely Istenből való, és Hozzá és Vele közösségre akarja elvezetni az Embert. Persze, szabad akaratának birtoklása mellett – vagy, pontosabban felhasználásával (hiszen az embernek Isten a szabad akaratot azért adta, hogy az Ember, a maga méltóságában, döntésképességében tisztelhesse létét) -, melyet úgy bírhat, hogy bizony, maga is jelenthet lelkére veszélyt! És mennyivel inkább válhatunk egymás számára is veszélyesekké!

Tényleg, ha rangsort kell felállítanom, mi a fontosabb? Szabad akaratommal való szabad rendelkezésem – Isten előtt, vagy a családi, a házastársi béke fenntartása? Kényes terep e kérdésre keresni a választ, akkor, amikor evilági megközelítés válik fontosabbá a számomra. Pedig, mit mond Jézus a házassággal kapcsolatosan?: „amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben” [Mk 12,25] A házasság csak a világi élet szempontjai szerint fontos dolog! Vagy: „aki elhagyta házát, fivéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.” [Mt 19,29] – semmilyen, evilági életközösség ne legyen erősebb Istennel kötött szövetségednél! És még egy: „Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” – amit az imént olvastunk.

Az én lelkem, és Isten Lelke között van valami, minden felett álló fúzió, amit vagy tudomásul veszek, vagy sem. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy e világhoz kötődésem, e világtól függőségem erősebb, mint a lelki közösségem Istennel! A szeretet parancsában sem előzi meg a törvény második pontja az elsőt! Aki számára fontos evilági kapcsolatrendszere, az törekedjen összhangba hozni az első paranccsal!

Ha ezzel a hitelességgel olvasom József szavait, testvéreihez, bizony lényeges különbséget fedezek fel a magam világlátása és Isten szemlélete között. Bűnöm megvallása, belátása, tévedésem beismerése vezessen el, tartson meg ezekben a kijelentésekben: „Ne féljetek! Vajon ellene szegülhetünk-e Isten akaratának?” A baj akkor van, ha nem engedek a felismerésnek, és ragaszkodom hibáimhoz, tévedéseimhez!

Bölcsességeddel, józanságoddal tölts el engem Istenem, hogy szentté lenni lehessek, mert Te szent vagy! Ámen