Eltűnődök azon, hogy miért pont

ApCsel 9,31-42 - Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!” Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Ne késlekedj hozzánk jönni!” Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: „Tabíta, kelj föl!” Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Jn 6,60-69 - Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: „Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nm adja neki.” Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter azt felelte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Eltűnődök azon, hogy miért pont azokat írták meg az evangéliumban, amiket megírtak? Azzal a hittel olvasom az Evangéliumot, hogy benne minden, mi Jézus életében lényeges történt, benne van. Amit úgy értek, hogy nem csupán olvasnom kell az Evangéliumot, hanem hallgatnom is! Meghallanom a szavakban megszólalni, önmagát közvetíteni akaró Istent. Aki sokkal többet szándékozik közölni, mint amennyit a lejegyzett szavakkal ki lehet fejezni. Jézus minden tette, és minden szava, testbeszéde, jelenvalósága több annál, mint amire fogékony lehetett kora embere, vallom én. Az akkori, Jézus korában élő ember számára is, ami Jézus által történt, amit Jézus mondott és tett, az Istentől való, az Emberen keresztül a teremtett világgal Isten közléseként volt szándékolt. Ugyanakkor, nem befejezett, folyamatban lévő közlés! Vallom.

Hinni, azon túl, hogy Jézus az Isten személyiségének része, a Fiú; azt is hinni merem, hogy minden, mi Jézus emberi voltából, emberségében emberi természetünk részévé akar lenni, az Isten kinyilatkoztatása a világ számára. Hogy Emberi természetünk Isten természetének részévé válhasson. Mert az Ember nem független teremtmény! Legelőször is nem független Istentől. A teremtett valóság csúcsán álló, tehát: a teremtésbe, Isten akarata szerint cselekvő részese Istennek, az Ember. Akiben a teremtett és a teremtő, egyezőként kíván jelen lenni. Időben és térben egyezően.

Erről gondolom én azt, megismerve Isten természetét, hogy „nem Isten szab nekünk korlátokat; inkább mi korlátozzuk Őt.” Istennek akkora tere van a világban, amekkorát mi, emberek, engedünk számára. Ez alatt nem azt értem, hogy mi hatalmat gyakorolhatunk felette, hanem azt értem, hogy Isten a hatalmával nem él vissza, hanem, annyiban él vele Isten, amennyire az Ember megérti az Ő szándékát, azonosulni képes vagyok Vele. A szeretet hatalma végtelenül megengedő alázattal és szelídségével fejeződik ki Isten hatalmában. Isten szándékának beteljesedése – hatalmassága által – nem függ a részletektől. Hiszen, Isten szándéka nincs idővel és térrel behatárolva! Míg, az Ember evilági jelenléte, időben és térben is korlátozott.

Ahogy eljött ideje annak, hogy Isten megtestesüljön a Fiúban, úgy mindig megtalálja Isten azt az „eszközt”, mely szándéka szerint alakítja a teremtést. „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet.” Legfeljebb, mi ezt még nem értjük, mit akar e szavakkal közölni Jézus, a világgal, a teremtéssel. Mert Jézus, azzal, hogy Benne Isten megszemélyesült, a teremtés részévé lett! A kérdés, hogy Jézustól kezdődően, melyikünkben mit engedünk megteremni, Isten szándékára, ami Jézusból öröklődni akar ránk?

Szándékodra Istenem, segíts engem! Mert akarom, vágyom, hogy a Fiúból, a Lélek által, váljak azzá, Aki lenni akarsz! Részed, az Egészben lenni! Nem azt mondom, hogy sürgetni akarom az időt. Hanem azt próbálom kifejezni, hogy bennem beteljen az az idő, melyet nekem szántál, rám bíztál, Istenem. Mert Benned van a teljesség, a részek egésze! Ámen