Voltak azok, akik hittek benne

Jer 20,10-13 - Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: „Jelentsétek! Jelentsük fel őt!” Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: „Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!” De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!

Zs 17,2-7 - és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem! Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.

Jn 10,31-42 - Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: „Én azt mondtam: Ti istenek vagytok?” [Zsolt 82,6] Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt - márpedig az Írás érvényét nem veszti -, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: „Káromkodsz!”, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.

Voltak azok, akik hittek benne, mármint, Jézusban. És voltak azok, akik nem voltak rá képesek, hogy higgyenek benne.

Bárcsak ilyen egyszerű volna ma is a képlet! Persze, a jelen az mindig több, terhesebb, mert azt nem elég egyszerűen kommunikálni, azt meg  kell  élni.

Könnyű kimondani azt, hogy hiszek benne. De rólam, bárki is állíthatja azt, hogy hiszem Krisztust? Vallom, hogy hitem nem statikus dolog, nem önmagában való tény, ami egyszerűen kijelenthető, és attól kezdve van. A hit, és ezen felül az Istenbe vetett hitem, az emberi természetem része. Mely természet állandó változó. Ezzel együtt a hitem is változik. Nem független szellemi, idegi és érzelmi állapotomtól, mégis van, kell legyen benne valami állandó. És ez, maga az Isten! Az a személyes Isten, Aki bennem szüntelen teremtő, újjá teremtő, újjá születést generálni képes, és korrigálni méltó, gondviselésemmel elfoglalt, velem és értem gondoskodó, felelősséggel szeretni képesség. Aki nélkül nincs életem, se most, se mindörökké!

Általa, Benne és Vele van istenségem. Jézus nem mond ennél kevesebbet! Megvallom, hogy annak, akinek e szavakat, direktben, élesben a szemébe mondta, nem levetett könnyű e szavakkal mit kezdenie. Nekem is, kellett hogy kétezer év távlatából tekintsek vissza e szavakra, hogy elfogadni tudjam, legalább ésszel. Ha szívvel még nem is sikerül. De, én hinni tudom már, hogy Jézus tettei, az Atya Istent igazolják, arra hivatottak! Azért, hogy Jézust elfogadjam Tanítómnak, Mesteremnek. Szívből is akarom e hitet a magaméként élni! Vallom, hogy csak úgy érhetem el a boldogságot.

Ezért imádkozom, esedezek Pál barátom szavaival közösségben:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében:
Vessem le a régi embert szokásaival együtt, és öltsem föl az újat,
aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.
[Kol 3,9-10] - Ámen

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében:
Vegyem fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassak a gonosz napon,
s megállhassak, mert mindent megtettem. Úgy álljak tehát,
hogy derekamat övezzem fel igazságossággal, s öltsem magamra
a megigazulás vértjét! (Iz 59,17) [Ef 6,13-14] - Ámen

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében:
Lábam saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség.
Mindezekhez vegyem a hit pajzsát, amellyel kiolthatom a gonosz
minden tüzes nyilát. [Ef 6,15-16] - Ámen

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében:
Vegyem fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az
Isten igéjét. [Ef 6,17] – Ámen

Legyen Isten kegyelme velem és általam! Végbe vigye így mindazt,
mi szándéka ma, és mindörökké!

Ámen