Jézus szavaival bennem

2Tim 1,1-8 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok -, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor - könnyeidre gondolva - úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.

Tit 1,1-5 - Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse, az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik, s aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott: Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől! Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátramaradt, elvégezd, és városról-városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Lk 22,24-30 - Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

Jézus szavaival bennem összecsengnek Pál szavai: „Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.”

Elém tárul egy kép a tizenkettőről, mint annak a közösségnek a magja, csírája, melynek felépítésére rendelte Isten a Fiút! Itt nincs szó hierarchiáról! Pontosan a hierarchia ellenében egy általános szolgálatra szólítja fel Jézus azokat, akik hajlandók Őt követni. Ez az Isten szeretetének a hierarchiája!

És ide illik a következő tanítás is, ami már az apostoltól, a szeretett tanítványtól hangzik el: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!” [1Ján 4,7-11]

Ő értette, hogy az Evangélium szavai által mire gondolt Jézus! Ebben a szeretetben, ha képes vagyok ebben a szeretetben meggyökeresedni, van erő, és ez a szeretet józanságra vezethet el engem! Mert egyértelmű, nincs benne semmi, ami kétséget ébreszthetne bennem. Ahogy János mondja: „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” [1Ján 1,5]

Csak ne akarnám, ne próbálnám szüntelenül az emberek tetszését keresni! Félreértem a szeretet parancsát! Mert hiszen, szeretet az Isten, és benne van az ember tetszése! Én, és mi, e világban élő emberek ezt a képletet mindig fejre állítjuk. Úgy képzeljük el, hogy ha megfelelni próbálunk egymásnak, az kedves lehet Isten számára. De nem így van!

Az az alapvető evangelizálás, egy keresztény ember részéről, ha Isten tetszését keresem, és annak vetem alá emberi kapcsolataimat. Nekem arról kell bizonyosságot nyújtanom, és azon keresztül biztonságot nyújtani másoknak, hogy józan tudok maradni, és következetesen ki tudok tartani, vagyis félem, őrizem, tisztelem, azt a szeretetet, amivel Isten szeret engem. Éppen ezért, amikor asztalához ültet, elfogadom azt, hogy engem kiszolgál, szolgál. Majd akkor, amikor azt kéri tőlem, vagy várja tőlem, hogy én terítsek asztalt másoknak, és én szolgáljak másokat, akkor én teszem a dolgomat úgy, ahogy Tőle láttam, és nekem jól esett elfogadni Tőle!

A félénkség a szégyenből fakad. „Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt” – tanácsolja Pál. Mert mások általam elképzelt elvárásának akarok megfelelni, és nem az Úrnak (!), szégyellem azt, amit tőlem elvárna az a megismert, megtapasztalt szeretet, mellyel Isten szeret engem. Könnyen mondom azt, hogy nem értenének meg, lenéznének, lesajnálnának, elmennének mellettem, mi lenne azzal az egzisztenciával, amit kiharcoltam már magamnak, talán még az állásommal is játszanék.

„Egy hívő ember soha nem hivatkozik arra, hogy milyen a világ. Egy hívő ember nem azt mondja, hogy „Jaj, de nehéz az élet! Az emberek ilyenek! Jaj, milyen rossz a pénz megint!” Ez a hitetlenség legkézzelfoghatóbb jele. A győzelem, ami legyőzte a világot, a mi hitünk – mondja János apostol az első levelében. A hívő ember le tudja győzni a világot." – mondja dr Reisinger János irodalomtörténész. Le akarom győzni a világot, Érted Istenem!

Uram, Istenem, segíts meg engem, hogy hitem elég erős legyen ahhoz, hogy szereteted erejétől megerősödve, Tetszésedet keressem, és ne az emberek mulandó kedvéért adjam el lelkemet! Ámen