Az ajánló, a mai nap

Zsid 8,6-13 - Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul. Mert ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. Ezért inti őket, és mondja: ,,Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket - mondja az Úr. - Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után - mondja az Úr: - Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: ,,Ismerd meg az Urat!'', mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem’’ [Jer 31,31-34]. Amikor ,,új’’-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.

Zs 84 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Mk 3,13-19 - Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. Kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.

Az ajánló, a mai nap Igéinek mottójaként ezt kínálja fel: „Szívükbe írom törvényem, és Istenük leszek”. Számomra, hogy miért, majd megkísérlem faggatni Istent, mégis az hangzik, és azt látom aláhúzva, hogy „inti őket, és mondja: ,,Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket” – majd pedig: „Amikor ,,új’’-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.”

Ráadásul, az Evangéliumban az a fejezet hangzik el, amikor Jézus „Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá”, akik közül „Kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket”. Ma, hogy szól Jézus névsora? Miért gondoljuk úgy, hogy az Evangélium szavai történelmet rajzolnak fel, és nem írnak?

Ugyanakkor, azt hirdetjük, hogy a Szentírás szavai által Isten mindig a jelenben szólal meg, a jelent szólítja meg! „Akinek füle van, hallja meg!” Úgy tanuljuk a katekézisben, hogy Isten a jelenidő, Aki számára nincs múlt és nincs jövő. Az idő felett áll, betölti a teret, vagyis „Ő minden mindenben”! „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.” [Ef 4,6]

Melyikünknek van szívébe írva törvénye? Melyikünk mondhatja azt, vagy én, kiről tudom elmondani, azt állítani, a Lélek által megérintve, hogy Ő az, Rá kell hallgatnom! Biztos, hogy az én életemben a tizenkettőnek egy időben kell élnie?

Tegnap kaptam meg, egy már rég előjegyzett könyvet. Rotterdami Erasmustól, Kézikönyv Krisztus Katonájának, a címe. Ennek egyik fejezetének a címe: „A bölcsesség legfőbb feltétele, hogy megismerd önmagad.” Vajon, számomra a tizenkettő, nem állhat össze azon személyekből, akik éltek, és élnek?

Ha meghívtam, ha befogadtam, hordozom, és szüntelen kutatom Istent, mert hiszem, hogy magát feltárni kész és szándékozik nekem, akkor azt kell meghallanom, Akit hozzám küld, Aki által engem szólít meg, akit magához akar vonzani. Hiszen a próféta által így hallom Őt: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy. Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted. Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged, azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.« [Iz 43,1-4] Majd Jézus e szavakkal kezdi meg a világban működését: »Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét«. ^{(Iz 61,1-2; 29,18; 58,6)} (…) »Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.« [Lk 4,18-21]

Miért gondoljam azt, hogy nekem nincs jogom meghallanom e szavakból az engem megszólító Istent? Persze, ha meghallom, akkor el kell indulnom felé, hogy Vele járjam attól a naptól, mikor meghallottam Őt, az utamat.

Hiszek Isten szüntelen megújító kegyelmében! Hiszek abban is, hogy Isten személyes Isten, nem tapad le formáknál, rendszereknél, megkövesedett alakzatoknál, és személyeknél. Azt is hiszem, hogy a megszentelő kegyelem sokkalta szabadabb, mint amibe egy rendszer próbálja bele kényszeríteni. Isten nem szenved függőségben! Isten a végtelen szabadságában A Szeretet! Ebben a mikéntjében kell értenem kegyelmét, irgalmát, igenlését a teremtésre! Amiben benne vagyok, és benne kell megtalálnom azt a helyemet, melyet Isten jelölt ki a számomra. Ezért és így értem „a bölcsesség legfőbb feltétele, hogy megismerd önmagad” kijelentést, ahol az önmagam megismerését Istenben kell értelmeznem! Nem vagyok, nem értelmezhetem magamat sem Rajta kívül, és nélküle!  

Többet ne kételkedjek, hanem nyúljak bátran én is az Ő keze után, melyet nekem nyújt!

„Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” [Jn 12,32]

Én Uram, én Istenem, vonzódom Hozzád, hát vonj magadhoz engem! Hogy Hozzád vonzani képes lehessek azokat is, akik keresnek Téged! Ámen