Az Ember, aki a maga teljességét megalázza

Iz 42,1-4.6-7 - Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot. Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és tanítására várnak a szigetek. „Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.

Zs 28 - Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Úrnak, Istennek fiai, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, adjatok dicsőséget az Úr nevének, imádjátok az Urat szent ragyogásban! Az Úr hangja zeng a vizek fölött; A fölséges Isten mennydörög, ott van az Úr a nagy vizek fölött. Az Úr szava erősen zeng, az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, a Libanon cédrusait összetöri az Úr. Szökell szavára mint a borjú, a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény. Az Úr hangja tüzes lángokat szór, az Úr hangja megrendíti a pusztát, megremegteti az Úr Kádes pusztáját. Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza, a sűrűséget megritkítja, s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső! Az Úr a vízár fölött trónol, és az Úr trónol, mint király örökké. Az Úr hatalmat ad népének, és békességgel áldja meg népét az Úr.

ApCsel 10,34-38 - Akkor Péter beszélni kezdett: „Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik. Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura. Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.

Mt 3,13-17 - Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot.” Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik” [Iz 42,1].

Az Ember, aki a maga teljességét megalázza, hogy minden ember számára hirdesse: teljességünk Istenben van! Benne találhatjuk meg! Jézus nem azért keresztelkedett meg János keresztségében, mert az emberrel akart azonossá lenni, mert nem akart kilógni közülünk, különbözni tőlünk! Ez a cselekedete része volt pokolra szállásának. Annak a megtapasztalásnak, amit a keresztségben nekünk is kínál az Isten. A keresztség, valaminek a kezdete, kiindulópontja. Innen el lehet indulni bárkinek, aki úgy veszi magára a keresztséget, ahogy Jézus vette magára! „Így illik teljesítenünk minden igazságot” – mondja Jézus Jánosnak, amikor kéri és aláveti magát a keresztségnek. Mert mit hirdetett János? - »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«, majd folytatta, a bűnös nemzedéknek: „Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. (…) ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk!” Nem lehet beleszületni abba, amire Te magad nem mondasz igent! Bár a keresztséget elég egyszer magunkra venni, de a szüntelen bűnbánatban, ami nem más, mint alázatom gyakorlása, beismerése annak, hogy kevés vagyok a teljességre, kiüresítem magam, megtérésre bírom magam ahhoz a teljességhez, Aki az Isten. Vagyis: megújítása keresztségemnek! Elfogadása annak, hogy nekem kell teljesítenem – alázatommal, mert más módom nincs rá – Isten igazságát. Igazolnom nekem kell, hogy Isten az Igaz, és Benne van az Igazság egyedül. Jézus, emberi mivoltában ezt tette, erre hívja fel a figyelmemet.

Jézus minden tette, így megkeresztelkedése is az utolsó vacsorára mutat, amikor ezzel tesz pontot arra, ami az élete volt, mely minta és példa, tanítása a számunkra: „Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«” [Lk 22,19]

Jézus teste, az Isten megtestesülésének a kijelentése, az Emberben teremtett Isten akaratának, szándékának a magyarázata, egyértelműsítése. Hogy az, aki nem akar sötétségben járni, tévedni, ténferegni, annak világossága legyen! Méltóságunk, kik emberek vagyunk, Krisztusban válik érthetővé és értelmezetté. Ha méltóságomra el akarok jutni, vagyis tisztelni akarom, szeretném magamat, akkor Krisztussal kell közösséget vállalnom!

Benne nyer értelmet, Benne válik érthetővé az, hogy mi a szándéka Istennek az Emberrel. Meg kell alázni önmagamat, hogy a teremtés koronájává lehessek. Ha a Teremtőmtől, és a teremtett világtól önállósítom magam, akkor semmit sem fogok érteni abból, ami méltóságom! Akkor kihullok abból a rendből, abból a koordináta rendszerből, mely engem megtartani, és felemelni képes méltóságomra.

Tegnap néztem meg Kassai Lajos, a lovasíjász egy interjúját, aki arról beszélt, hogy a szeretet felett is van valami, amit mi már fel sem tudunk fogni, mert az a transzcendens világ része. De a világ a szeretettel sem képes mit kezdeni, hiszen szeretni csak azt lehetünk képesek, akit, amit ismerünk. Ahol azonban nem működik a szeretet, ott az erkölcsiség érvényesülhet még. De, ahol az erkölcs sem működik, ott nem marad más, mint a jog. Ma sajnos, világunk, a jog keretei közé szorul vissza. Mi van, ami még a jogállamiságnál is megalázóbb lehet? Talán ott már csak a megsemmisülés, a teljes értékvesztés marad. János evangélium első fejezetében áll: „Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg.” [Jn 1,16-17] Ebben a koordináta rendszerben áll az Ember. Elfogadni, vagy eltagadni, erre van szabadságom. Aki e kettő között langyos, imbolyog, arról is beszél az Írás: „De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.” [Jel 3,16]

Mire tartom magam? Ember vagyok, ki Istenre hasonló, vagy Hozzá viszonyítom magam? Vagy milyen értéket vallok a magaménak? Vállalom a keresztségben elfogadottságomat, vagy tiltakozásban vagyok szüntelen. Az energiáim elégnek így is és úgy is. A kérdés az, hogy égő áldozattá lesznek, vagy az enyészet lángjának részévé?

Istenem, Neked ajánlom magam, Benned égő lánggá lenni segíts engem! Ámen