Ha valakivel úgy bánsz

1Jn 2,29 - 3,6 - Ha tudjátok, hogy ő igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazságot cselekszik, tőle született. Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent. Mindaz, aki bűnt cselekszik, törvényszegést is elkövet, mert a bűn törvényszegés. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt.

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Jn 1,29-34 - Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.” János tanúságot tett és azt mondta: „Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.”

„Ha valakivel úgy bánsz, amilyen, akkor olyan is marad, de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná válik.” – Goethe, Pygmalion-hatás lényege. Ezt a gondolatot ma kaptam egy kedves rokonomtól, új évi kívánságként.

Ésszerűnek tűnik, és mégsem. Pontosabban, elmélkedésemhez igazítva a fenti állítást, úgy tűnik számomra, hogy Isten úgy bánik velünk, amilyennek szeretné, hogy legyünk. Mi mégsem vagyunk, alakulunk olyanokká. Vagy, lehet, hogy nincs igazam?

Én, bátorkodom úgy vélekedni, hogy vagy nem is értjük Isten emberrel való szándékát, vagy, egyszerűen nem is törődünk azzal – mert nem tiszteljük annyira, nem fontos Ő számunkra annyira -, hogy mi közünk lenne a szándékához. Függetlenítettük magunkat Istentől.

Véleményem alátámasztására teszem fel azt a kérdést, hogy valójában elutasít bennünket a világ? Ismerősnek, vagy ismeretlenként kezel bennünket a világ? Én úgy tapasztalom, hogy mi, akik itt Európában, a nyugati világban élünk, semmiben sem különbözünk, tűnünk ki a világi emberek közül. Mi, ahogy általában minden ember, el akarjuk adni magunkat, és mindarra, mi evilági érték, igényt formálunk, mint bárki más. Kevés ez alól a kivétel. De azokról, akik kivételek, mi magunk is úgy vélekedünk, hogy különcök, csodabogarak.

Ezt a gondolatmenetemet János kijelentéséből vezettem le, aki azt mondja, hogy „Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk.” Fenti gondolatmenetemnek nincs vége még sajnos. Ugyanis, ha János kijelentését értelmeznem kell, akkor abból az következik, hogy, ha a világ önmagát ismeri fel bennem, akkor én nem tekinthetem magamat Isten fiának! De, akkor értem-e, nem tévedek abban, hogy ha ezt az állapotot fenn tartani törekszem, akkor egyértelmű az, hogy mivé leszek? Hogy válhatok hasonlóvá Hozzá, ha nem is törekszem hasonlóvá válni Hozzá? Ha vágyom, és készülök, mert szeretném, ha Isten örökébe juthatnék, akkor biztos, hogy nem kerülhetem el a változást! Húzhatom az időt, de változtatnom kell, életmódomon, életformámon, hogy elnyerhessem azt, amire vágyok, és ne vessék majd a szememre, hogy „nem ismerlek téged”.

De térjünk át János egy másik figyelmeztetésére is, amire ma a figyelmemet irányítja a Lélek: „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn.” Ha nincsen benne bűn, pedig elveszi a világ összes bűnét, akkor azért lehet ez, mert Ő az Isten, Aki egyedül képes erre. Ferenc pápa mondja, olyan kedvesen, hogy szereti, hogy Isten ilyen feledékeny, hogy elveszi, és már nem is emlékezik rá! Akkor miért féljünk odaadni Neki, ha a mi emberi gondolkodásunk szerint nem kell attól tartanom, hogy majd megbosszulja, majd e rólam szerzett infókkal vissza fog élni. Isten részéről a szeretet fogalma pontosan abban különbözik az én szeretet fogalmamtól, hogy nem él vissza a bizalommal, nem keresi a maga javát, a maga hasznát. Mert számára az egyedüli dicsőség, öröm, boldogság az, ha van olyan lény a teremtményei közül, aki hajlandó megbánni, megválni bűnétől azért, hogy Vele közösségre lépjen!

Jézus Krisztus, aki a keresztségben is közösségre léptél velem, hogy számomra is olyan komoly és szent értelmet nyerjen a keresztség, mint számodra jelent, tanításod által szeretnék egyre, minden nappal közelebb lépni az Atyához. A Szentlélek által, Isten angyalai által és a szentek közössége által vezess, alakíts, formálj engem! Ámen