Kicsoda Ő, a küldött, a már eljött

Iz 7,10-14 - Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Zs 23 - Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

Kicsoda Ő, a küldött, a már eljött, az eljövendő, akinek eljövetelére készülünk? Mert ígéretünk van rá, hogy eljön, amiről Jézus maga beszél: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő. (…) Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!” [Mk 13,31-33; 37]

Ugyanakkor, Máriának így jövendöl, így adja át az Isten üzenetét Gabriel angyal: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. (…) a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”

Miket tudunk meg e szavakból Jézusról? Ehhez, egyrészt, tudnunk kell azt, hogy ki volt Dávid, akinek örökébe lép Jézus? Erről Sámuel 2. könyvének 7. fejezete számol be, ahol Isten ígéretet tesz Dávidnak, kit királlyá tesz, hogy Izrael trónja örökre megmarad: „Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, (…) hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.” [2Sám 7,12-17]

Jézus nemzetségfájából tudjuk (Mt 1,1-17), hogy Ábrahám unokája volt Jákob, akinek 12 fia lett a zsidóság 12 törzse, ők jelentik „Jákob házát”. E Jákob házából való Dávid is,

A zsidóság Istenének Fiává így lett Jézus! Akit jövendölt Gábriel angyal.

Amint hallhatjuk a Máté 1,1-17-ben, Dávid Jesszétől származik. Dávid zárja a sort, az első 14 nemzedék sorát, Akit még kétszer annyi kellett, hogy kövessen, mire Jézus eljövendővé lett.

De nem is ez a legfontosabb, hanem talán az a folyamatosság, mely Isten jelenvalóságát a történelemben bemutatja, emlékeztetve az Embert arra, hogy „Velünk az Isten!”

Nem véletlen az sem, talán, hogy Jézus születésével fordul meg a történelem kereke, és töltekezésének számtati sora! Jézus születéséig várta a történelem azt, hogy Istenről bizonyosságot kapjon. Jézus születésétől pedig arra vár az ember, hogy beteljesedjen, beteljesedhessen Isten Igérete, Igéje!

De, most, az Irgalmasság rendkívüli szent évének elmúltával, azért említsük meg azt is, ami így áll Sámuel próféta könyvében: „ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle”! A rosszért, amit az ember elkövet, Isten, az emberen az ember által mér büntetést, de irgalmasságát nem vonja meg akkor sem tőle!

Ezt én úgy tartom, hogy bizony a rossz, emberben rosszat szül, és ez a rossz fogja büntetni azt, aki rosszat tett. Vagyis, mi egymásnak okozunk szenvedést, de ez a szenvedés lesz javunkra, ha azt elviselni méltókká tesszük magunkat, csak azért, hogy Isten irgalmassága tehessen helyre számunkra majd mindent!

Ez a sok rossz a világban, mely megbetegít bennünket, mely kárt okoz nekünk, mely megszenvedtet bennünket, ezt mi okozzuk egymásnak. Ezt kell bűneinkként azonosítanunk, felismernünk, és megbánnunk! Ellenében Istennél kiengesztelődéséért folyamodnunk!

Belátom Istenem, hogy nélküled elveszettek vagyunk mi emberek. Legyen rajtunk figyelmességed, gondviselésed, és kiengesztelődésre készséged, irgalmas szereteted! Szükségem van Rád! Ámen