Az Isten sportszerű
Iz 2,1-5 - Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről. Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek. Odamegy számos nép, és így szólnak: „Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!” Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést. Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!
Zs 121 - Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: „Az Úr házába megyünk.” És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem! Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek. Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: „Bőségben éljenek, akik szeretnek téged! Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!” Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: „Béke legyen veled!” Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.
Róm 13,11-14 - Annál is inkább, mivel ismeritek az időt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk. Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban.
Mt 24,37-44 - Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7], és nem is gondoltak rá, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.
Az Isten sportszerű. Nem enged mindent szabadjára, gazdátlanul, tanítás – institúció - nélkül, de aztán, a végén majd ítéletet hoz. Hála Istennek, hogy nem így gondolkodik Ő, Aki a Szeretet! Úgy gondolkodik arról a teremtményéről, akit a maga képére és hasonlatosságára teremtett, hogy képeznünk kell magunkat, fejlődnünk kell, lehetőséget kell adnia a számunkra, hogy lehessünk azok, szabad akaratunkból, akivé elgondolt, a teremtésben! Megengedi a választás lehetőségét mindannyiunknak! Bele teremt olyan közegbe, olyan létállapotba, ahol minden van. Hogy én dönthessem el, mit, mivel, és mire kívánok használni. Mindezt az időben helyezi el, és ebbe az időbe állít bele, melyben vannak „mostok”. Tetszik ez a megfogalmazás: „Életünk olyan, mint a „mostok” gyűjteménye. Minden „most” egy nagyobb kép részecskéje, akár egy mozaik.” – olvasom a mai, Regnum Christi elmélkedésben, P .Edward McIlmail LC. –től.
Elgondolkodtat e kép! Minden pillanatom most zajlik, és minden „mostról” én hozok döntést. Kivel, kiért, és hogy élem meg? Lehetek magam, mégsem csak önmagamért való, ráadásul, valamiért, valakiért vállalhatom fel önmagam. Persze, megélhetem ezt úgy is, hogy ’jaj ne!’
De, megélhetem úgy is, hogy: ’de hát, nem vagyok magamra hagyva!’ Hiszen, a felelősségem valami olyan dimenziókban nyer értelmet, mely nem ítéletre kerül, hanem egy olyan ölbe hull, ahol nem az az érdem, hogy, hogy sikerült döntenem, milyen lett az én szememben annak sikere, hanem az, hogy milyen szándékkal tettem! Egy rend részévé lehetek, vagy egy rendetlenség áldozatává, és kiszolgálójává. Nem mindegy!
Ma kezdődik az Advent, egy újabb készület, elcsendesedési lehetőség a keresztény kommunikáció szerint. Visszacsatolás, visszatekintés arra, amit eddig tettem, milyen lélekkel, szándékkal tettem? Tudnom kell, hogy döntéseimet el kell szenvednem. Ez nem kerülhető el egy olyan közegben, mely ennyire heterogén, érzelmileg, kultúrájában, ideológiájában, identitásában, érdekeltségében, értékítéletében, értékrendjében, vélemény alkotásában. Ez egyre inkább lesz így, hogy az önmagát intelligensnek tartott társadalom egyre fegyelmezetlenebb, és érdektelen abban, hogy a másik emberrel közösséget teremtsen, közösségre jusson.
Azonban, ez a leglényegesebb kérdésen jottányit sem változtat. Jézus mondja, hogy amíg a világ világ, a törvény törvény marad, abból egyetlen vessző sem veszti el értelmét, és jelentését! (lásd: Mt 5,18; Lk 16,17) Csak nehogy félre ismerjük, Jézus mit tart a törvényről!
Talán, az ünnep, jelen esetben a Karácsony, nem is önmagáért van. Hanem a készületért, melyben én, a „mostjaimat” kielemezhetem, rájöhetek arra, hogy miben tévedtem az elmúlt időben, mit értettem félre, rosszul, miben okoztam önmagamnak is csalódást, és ezért másokat is bántottam. Aminek a vége, a bűnbánatom, hogy rám találhasson Isten irgalmas szeretete, melynek megélésé lehet számomra ünnepelhetővé! Ez az igazi ünnep, a megtérés örömének megélése! Minden keresztény ünnep lényege ez! Rátalálni Istenre, és ennek a felfedezésnek az örömében tobzódni! Veled, Benned hadd legyél nekem Istenem! Ámen
