Válságos hangulatban vagyok

Filem 7-20 – Nagy örömöm telik és vigasztalódom szeretetedben, hogy felüdült a szentek szíve általad, Testvér!

Ezért, bár Krisztusba vetett nagy bizalmamnál fogva meg is parancsolhatnám neked azt, ami helyes, a szeretetnél fogva azonban inkább kérlek én, amint vagyok, az öreg Pál, aki most fogoly is Krisztus Jézusért. Fiamért, Onezimoszért könyörgök, akit bilincseimben nemzettem, aki egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos. Visszaküldtem hozzád, mint a saját szívemet. Szerettem volna magamnál tartani, hogy az evangéliumért szenvedett bilincseimben helyetted szolgáljon nekem, de elhatározásod nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként szülessék. Talán éppen azért távozott el tőled egy időre, hogy visszakapd őt mindörökre, már nem mint rabszolgát, hanem rabszolgánál sokkal többet: mint szeretett testvért. Nekem nagyon is az ő, de mennyivel inkább neked: test szerint is, s az Úr szerint is. Azért, ha társadnak tartasz, fogadd úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik, nekem számítsd föl: – én, Pál sajátkezűleg írom – én térítem meg. Bár – hadd ne mondjam neked – te önmagaddal is nekem tartozol. Bizony, Testvér! Hasznodat akarom venni az Úrban, enyhítsd meg hát szívemet Krisztusban!

Zs 145 - ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek. Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

Lk 17,20-25 - Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: „Íme itt van,” vagy „Amott”. Mert az Isten országa köztetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: „Íme, itt van”, „íme, ott van”; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

Válságos hangulatban vagyok manapság. Válságomat azzal a kérdéssel tudnám jellemezni, hogy vajon, a hit megélése mennyire magányos dolog, mennyire magánügy? Az örömhíremre mennyire van szüksége a világnak? Egyáltalán, lehet nekem örömhírem, ha az senki számára sem okoz örömet?

E kérdések közepette is motoszkál bennem a látás képességének filozófiája. Jézus azt mondja, hogy „Isten országa nem jön el szembetűnő módon”. Mit látok, és mit nézek? Mert lehet, hogy amit nézek, azt olyan prizmán keresztül látom, ami torzít. Egyáltalán, meg tudom fogalmazni a magam számára, hogy mi az ami torz, és mi az, amit helyesen látok? Dolgok elrejtve vannak a szemünk elől! Vagyis: nincs módunk látni! Vajon, Isten az, aki elrejti a dolgokat a szemünk elől? Vagy bennem van a rejtőzködés oka?

Kerestem a Bibliában, mit mond erről az Írás? Ezt találtam: „Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van.” [Mt 5,14-15]

De eszembe jut János evangéliumának a kezdete is: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl.” [Jn 1,5] – A Máté evangélium szerint Istennek nem szándéka az, hogy bármit is elrejtsen az ember szeme elől. A János evangélium idézett verse pedig azt az üzenetet hordozza a számomra, hogy a sötétség vakítja meg az embert! Az a sötétség, ami bennem van. Hogyan kell értenem a sötétséget? Úgy, mint azok a hiányosságaim, vagy bűneim, melyek megvakítanak az Igazság számára. Kishitűség, önigazolás, felfogásom korlátai, a szerzett tapasztalás és tudás, melyhez kötöm magam, vagy amiben hiszek inkább, mint hogy bátorságot vennék rá, hogy merjem megérteni azt, amit Isten üzen a számomra! Dominó elv: amihez ragaszkodom, az ledönt mindent, ami ragaszkodásomat cáfolhatná!

Nem szabad semmihez sem ragaszkodnom, hogy én az Igazság részévé lehessek!

Magamtól nem megy. Segítségért esedezem Nálad, Istenem! Ámen