A Jelenések könyve arról szól, amiről Jézus maga is tett említést
Jel 21,9b-14 - Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt [Lev 26,21G], és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét!” Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre [Ez 40,2], és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet [Iz 52,1], amely a mennyből szállt alá Istentől, ahol Isten fényessége volt, és amelynek világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz. Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei [Ez 48,31; Kiv 28,21]. Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu [Ez 48,31-35]. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. Megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.
Jn 1,45-51 - Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.” Natanael erre megjegyezte: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp azt felelte neki: „Gyere és lásd!” Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”
A Jelenések könyve arról szól, amiről Jézus maga is tett említést, akkor, amikor így beszélt: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor.” [Jn 10,16] Vagyis: A tizenkettő elment, és tanúságot tett Krisztusról. A világban így tizenkét féle közösség kezdett el épülni, akik hitték a tanítványok, az apostolok tanúságát. De, még nem jött létre e tizenkét közösség közössége, az egy akol, ahol egy a pásztor. Vagy, lehet, hogy abban van az egység, hogy mind keresztények, krisztusi közösséget alkotnak? Ami nem kell, hogy azt jelentse, hogy Péter elképzelésének mindenben megfeleljenek. Jézustól soha nem hallunk olyan tanítást, mely szerint uniformizálni akarta volna az apostolokat. Tizenkettőt választott, különböző személyiségeket, eltérő kultúrákból, és más és más temperamentummal. Úgy gondolom, hogy erre utal a kép: „Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. (…) Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.” Ez jellemzi a Jelenések könyvében „a Bárány jegyesét”, a „Szent várost”. Ami nem a földön valósul meg, hanem eljön, talán már a feltámadás, és a megdicsőülés után. Azoknak a közösségéből áll össze, akiket Jézus bevezetett az Isten házába, mert ők azok, akik megdicsőítették az Atyát, és akik, ezért, részesültek az atya dicsőségében: „amely a mennyből szállt alá Istentől, ahol Isten fényessége volt, és amelynek világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz.”
De, miért áll ez ma itt? Miért szól, és mit akar ezzel mondani Isten ma, a számunkra?
A Zsoltáros szavaiban olyan valami hangzik el, ami már megtapasztalása annak ami abból származik, hogy az ember dicsőíti, magasztalja, tiszteli és élteti Istent. Vagyis: az az ember teszi ezt, aki számára életet jelent a hit, és a kegyelem, mely Istentől való, és az ember javát akarja szolgálni.
A mai evangéliumon kívül, Natanaelt az Írás, János evangéliumának 21. fejezetében említi még egyszer: „Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül.” [Jn 21,2] Amiből arra következtethetünk, hogy követte Jézust. A katolikus lexikon így említi őt: „Az apostolok névsorában a hagyomány szerint Bertalan Fülöp mellett. Szt Ágoston Natanaelt a második emmauszi vagy a 72 tanítvány egyikének tartotta.”
Egy biztos, hogy Natanaelre érvényes lehet a Zsoltáros szava: „Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. (…) Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, (…) Hirdesse szám az Úr dicséretét”
Ha Szent Bertalan azonos Natanaellel, akkor érthető, hogy a szentek körében tiszteljük. Bár keveset tudunk róla, de így maradt ránk emlékezete: „Apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá.” Az, aki ekkora szenvedést vállal az evangéliumért, Krisztusért, az feltételezhetően erős hittel és kegyelemmel bírt!
Mennyei Atyám, taníts engem is ekkora hitre, és vezess ekkora kegyelem hordozójává! Ámen
