Ne menjünk el az ember mellett

Ez 36,23-28 - Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.

Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Mt 22,1-14 - Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.” A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: „Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: „Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Ne menjünk el az ember mellett, aki menyegzős ruha nélkül ült az asztalhoz, mert hiszen, lehet, hogy akkor önmagunk mellett megyünk el! Miért is nem volt ez az ember méltó arra, hogy részt vehessen a mennyei lakomán? Mert ugye értjük, hogy erről van szó. Barátként szólítja meg a király, és mégis kidobatja őt a lakomáról. Mert bár meghívást nyert oda, de mégsem volt rá méltó, hogy azon részt vegyen.

Mire is lettem megkeresztelve, mire kaptam meghívást? Mire tartok igényt? No, és mit teszek érte, hogy arra az igényelt meghívásra alkalmassá váljak?  

De nézzük meg, hogy Jézus, ebben a példabeszédben hány féle embert mutat be?

- Vannak a menyegzőre meghívottak, akik nem akartak a menyegzőre elmenni.

- Vannak azok, akik nem törődtek azzal, hogy a király hogyan, milyen módon készült arra, hogy a menyegzős vendégek ott valóban ünnepelhessék az Ő fiát! Mindegyikük a maga dolgával volt elfoglalva annyira, hogy fel sem fogták azt, hogy a király meghívása milyen megtiszteltetés a számukra!

- Voltak a meghívottak között olyanok is, akiket a noszogatás, a maguk érdekeitől eltávolító meghívás annyira felbőszített, hogy képesek lettek megölni a szolgát, a király szolgáját, csak, hogy hagyjon már békét nekik!

- Végül, voltak olyanok, akik jártak – keltek a világban, tudomásuk sem volt róla, hogy a király milyen ünnepre készül. Talán nem is vettek róla tudomást, mert sem érzelmi, sem tudatos énjük nem volt a király iránt túlzottan elkötelezett. Talán minden törvénytől, szabálytól, királyi előírástól függetlenül élték a maguk életét, de amikor megszólítást kaptak, akkor megengedővé lettek a hívásnak, és elmentek az ünnepségre, a lakomára. Lehet, hogy arra gondoltak, hogy ebből hasznuk is lehet. Talán volt, aki kíváncsiságból ment el, hiszen ilyen helyre még eddig nem volt módja bejutni. Lehettek olyanok is, akik arra számítottak, hogy most talán egy jó nagyot potyáznak, eljátszhatják a fontos ember szerepét. De lám, volt egy olyan is, azok között, akiket a szolgák összeszedtek, akinek fogalma sem volt, fel sem fogta, hogy mire hívták meg, éppen ezért fel sem készült rá, hogy hova lesz bebocsátása. Vagyis tiszteletlenül érkezett, megalázottan, de meg nem alázkodottan. Mert fogalma sem volt arról, hogy olyan helyre szól a meghívása, ahova nem méltó betérni, vagy, mert úgy gondolta, hogy senki sem lehet ott olyan, akik közé neki ne lehetne ilyen koszosan, büdösen, piszkosan mennie. Ha a mennyei asztaltársaságról beszélünk, akkor ez az ember olyan volt, aki nem rendelkezett bűntudattal, bűnbánattal, önismeretével nem volt tisztában, gőgös és ostoba volt azt illetően, hogy oda belépjen. Lehet, hogy, ha a szolgától, aki meghívta őt oda, megkérdezte volna, hogy mond, mi kell ahhoz, hogy én oda bemehessek, akkor felkészülhetett volna rá, hogy ne kelljen később szégyenkeznie azért, hogy maga a király dobatja ki őt onnan!

Megvallanom kell, hogy szinte mindegyik emberben magamra ismerek! Éppen ezért aggódom magam miatt. Ahogy Richard Rohr mondja: „a Biblia ’vajúdó szöveg’- mely kinyilatkoztatja a feszültséget, és a problémát”, nem higiénikus módszerek bemutatása. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy bizony egyikünk sem képes, lehet képes, önmagát megmenteni attól, hogy kidobjanak, akkor, amikor az asztalhoz akarunk ülni, mert úgy gondoljuk, hogy mi arra érdemesek vagyunk!

Mert írva van: „az Úr minden szívet megvizsgál s az elmék minden gondolatát ismeri. Ha keresed őt, megtalálod, ha azonban elhagyod őt, elvet téged mindörökre.” [1Krón 28,9]

Így lehet az, hogy „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Uram, Mennyei Atyám, értem, hogy Krisztusban Te ítélsz meg engem, de kérlek, még mielőtt megítélnél, Szentlelked által vezess a helyes úton, hogy ítéletedkor ne kelljen szégyenben maradnom! Ámen