Istenismeret – bűnbocsánat. Ember dolga – Isten dolga.

Jer 31,31-34 - Íme, jönnek napok, - mondja az Úr, - amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk, - mondja az Úr. - Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, - mondja az Úr: - törvényemet a bensejükbe adom, és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: „Ismerjétek meg az Urat!” Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig, - mondja az Úr, - mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.”

Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Mt 16,13-23 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás. Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: „Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.” Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: „Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!”

Istenismeret – bűnbocsánat. Ember dolga – Isten dolga. Talán a mai írások így kapcsolódnak egymáshoz, ezen a ponton.

Jeremiásnál mondja Isten, hogy „mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.”

Jézus pedig, Péter kijelentése alapján tudatosítja, hogy szavai kitől vannak benne ott, és akkor. Majd, mikor Péter, Jézus szavaitól megrészegülten – „Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” – még Jézus felett is uralkodni próbál, istenítve önmagát, bátorságot véve rá, akkor Jézus keményen meginti, hogy már is „Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!”

Az ember gyengesége abban áll, ha isteníti magát! Ebben a pillanatban elveszíti emberi méltóságát, lealacsonyítja önmagát. Nem megalázza magát, de megaláztatást kénytelen elszenvedni. Amiért Valaki másnak a helyére helyezi önmagát. Olyan hatalmat vesz magára, melyet nem kapott meg! Ez az, amit olyan sokszor elkövetünk. Magunk nem akarjuk elhinni, és nem is gondoljuk, hogy ’kilóg a lóláb’, de bizony a környezetünk azonnal észreveszi azt, hogy méltatlanná tesszük magunkat arra a méltóságra, mellyel felruháztak bennünket! Pontosabban, mely hatalom ránk szállt Isten kegyelméből. Visszaélésnek hívjuk ezt azzal a kegyelemmel – és már szándékosan nem hatalomnak nevezem – mellyel Isten ruházott fel bennünket. Nem könnyű Isten szeretetével, bizalmával úgy élni, ahogy azt Isten bízza ránk! De, ha ezt tudom, akkor könnyebb talán megbocsátanom embertársamnak. És, ha ezt tudom, akkor talán könnyebb elfogadni másoktól az intést, a figyelmeztetést, amikor észreveszik, hogy túlléptem a határon! Bizony, ha figyelmeztetnek ilyen esetben, még hálásnak is kéne lennem! Ugyanakkor, azzal is tisztában kell lenni mindegyikünknek, hogy mindegyikünk kap Istentől megfelelő hatalmat, amivel bírnunk kell, még akkor is, ha mások arról nem akarnak tudomást venni, ami a mi, Istentől való felhatalmazásunk.

Mi mind egymáshoz rendeltek vagyunk Krisztusban! Mindenkor az egymáshoz, jelenthet egymás mellé, fölé és alá rendeltséget is! Nem bírái vagyunk egymásnak, de egymás kontrolljai. Ha, Isten szeretete a bennünket mozgató életösztön.

Tehát: Isten dolga, hogy elveszi a világ bűneit, de ember dolga az, hogy mindvégig keresse, kutassa Isten ismeretét, hogy Hozzá igazítani képes legyen életét. De, mert ez fejlődés kell legyen, egy életen át, minduntalan bűntudattal, önvizsgálattal, és belátással kell élnie, hogy a tegnapi énemben mi volt az, amiben tévedtem, rosszul döntöttem, helytelenül ítéltem meg Isten szándékát, velem való akaratát. Éppen ezért vétkeztem ellene, a szent és Igaz Isten ellen, aki szüntelenül kész nekem megbocsátani! Aminek feltétele, hogy én belátással legyek a magam képtelenségei iránt. Ugyanakkor szeretnék, próbálok, és akarok Istenem ismeretében gazdagodni, teljesebbé lenni! Szánj meg engem Istenem, és segíts meg, hogy szentté lenni képes legyek, mert Te Szent vagy! Ámen