Nem tehetünk semmit az Életért
Jer 30,1-2.12-15.18-22 - Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: „Így szól az Úr, Izrael Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket szóltam hozzád! Mert így szól az Úr: Gyógyíthatatlan a zúzódásod, halálos a csapásod. Nincs, aki ítélne peredben sebedért, gyógyulás, hegedés nincs számodra. Szeretőid mind elfelejtettek téged, nem törődnek veled; mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlen fenyítéssel, mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid. Miért kiáltasz zúzódásod miatt, hogy gyógyíthatatlan a fájdalmad? Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled. Így szól az Úr: Íme, én jóra fordítom sorsát Jákob sátrainak, és hajlékain megkönyörülök; felépül a város a romjain, és a palota a jogos helyén fog állni. Háladal hallatszik ki belőlük, és játszadozók hangja. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megbecsültekké teszem őket, és nem kisebbednek. Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete színem előtt szilárdan áll; de meglátogatom minden sanyargatóját. Belőle támad fejedelme, uralkodója az ő bensejéből származik; közel engedem, és ő közeledik hozzám. Mert ki az, aki kockára tenné az életét, hogy közeledjék hozzám? - mondja az Úr. - Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
Zs 101 - A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam: „Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.”
Mt 14,22-36 - Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: „Kísértet!”, és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter így válaszolt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.” Ő azt mondta: „Gyere!” Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: „Uram! Ments meg engem!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
Nem tehetünk semmit az Életért, míg meg nem tapasztaljuk a magunk bőrén Isten megmentő erejét! Vajon, hány olyan esemény van megírva a Bibliában, amiben az apostolok megtérésének élményét ismerhetjük meg? A mai példához hasonlóan. Végül is, Jézus minden csodája – gyógyítása, a bűnös emberekkel való találkozása – olyan esemény, amiben a résztvevő megtérése látható. Mindezeket azért írták meg, hogy higgyetek! – mondja János az evangéliuma végén. (l.: Jn 20,31)
El kell időznünk ilyen lélekkel az Evangélium történeteinél. Jézus az én megtérésemért is tette csodáit. Nem kapunk más jelet, ezek szolgálnak a mi megtérésünkre is! Erről maga Jézus beszél az evangéliumban. (l.: Mt 12,39; és 16,4)
Jeremiás idején még így teszi fel a kérdést az Úr: „ki az, aki kockára tenné az életét, hogy közeledjék hozzám? - mondja az Úr.”
Jézus azonban, már nem kérdezi a népet, mert már ismeri a fejlődésének az irányát, azt az irányt mely hűtlenségéhez vezet, melyben istentagadóvá formálja azt is, aki hívőnek tartja magát – és ebben az ember úgy tűnik, hogy a történelem során nem változik! Jézus cselekszik, meggyőző erővel áll bele a jelenbe! Kijelenti, hogy az, ami elhangzott az idők során, abból semmi sem veszíti el érvényét, mert nem megváltoztatni, hanem megerősíteni jött Isten jelenvalóságát a teremtésben! (l.: Mt 5,17-19) Tehát él az Úr szava, melyet Jeremiástól hallunk: „Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.” E kijelentés hitét kell magamévá tennem, felépíteni magamban, hogy e hit váljon életerőmmé! Be kell látnom, hogy nincs bennem Isten nélkül az az erő, mely életet ad a számomra. Ráadásul örökéletet! Ám, ha hiszem, hogy Isten munkálkodik bennem, és életet ad a számomra, akkor be kell látnom azt, is, hogy az az élet nem csupán engem éltető élet, hanem általam is élet akar lenni a világ számára! Képes vagyok e törvény által - szerint élni?
Beengedni Krisztust az életembe, behívni! A személyes Istenkapcsolatért nekem kell tennem, mert Isten erre készséges, már mindent elkövetett ezért, de, ha én nem hívom, nem kérem, és nem engedem meg, hogy meggyógyítsa kicsinyhitűségemet, gyengeségemet a hitben, akkor nem teheti meg. Mert azt, amit tőle kaptam, a szabad akaratot, a szabadságomat, Ő nem fogja visszavenni tőlem. Ő nem fogja megsérteni, annulálni, megcsúfolni. Isten az, aki végsőkig tiszteli teremtését, és teremtményét! Tiszteletében mutatkozik meg a szeretet; az a szeretet, Aki maga az irgalom!
Bármi, ha megtörténik velem, amiről kiderül utóbb, hogy javamra történt – még akkor is, ha az elsőre bajnak, szenvedésnek látszik, melyet bűn szült a számomra, talán mások bűne – higgyem, hogy Isten tette velem, és értem! Meg kell hallani: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Mert Isten, még a bűnt is képes a javamra felhasználni! A szeretet hatalma ez!
Hitel és bizalmam lehet éppen ezért Istenben! Köszönöm Atyám! Ámen
