Az Úr azt mondja

Oz 2,16.17b-18.21-22 - Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek; és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött. Akkor majd - mondja az Úr - „Férjem”-nek hív ő engem, és nem mond többé „Baál”-nak. És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.

Zs 145 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Mt 9,18-26 - Amíg ezeket mondta nekik, íme, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: „A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.” Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival. És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” És abban az órában meggyógyult az asszony. Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: „Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.” De azok kinevették. Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.

Az Úr azt mondja Ozeás szavaival: „én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek”. Akit szeret az Úr, aki fontos a számára, akit magáénak ismer, azt kiviszi a pusztába, még ha ő maga nem is képes rá! A pusztaság, az elhagyatottság, hogy kinek mit jelent, az részletkérdés. De, az bizonyos, hogy azt, akit az Úr arra szán, annak azzal dolga van, és ha felismeri számkivetettségét, kezdjen már örülni, és ott helyére találni.

Mert az Isten találkozni akar, és értésére akarja adni szándékát. Éppen ezért, türelemmel és reménnyel, bizalommal van szerettei iránt. Ahogy a zsoltáros mondja: „Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez.”

De, hogy viseltetem Vele én, az ember, ki teremtményének vallom magam?

Akikről beszél ma az evangélium, azok teljes bizalommal viseltettek iránta, hittek annak, amit hallottak róla. Éppen ezért ahol Ő volt, ott keresték Vele a kapcsolatot, mert segítségére rászorulók voltak! Más nem tudott segíteni rajtuk, csak Jézus, Aki tette csodáit, hogy higgyenek szavainak, mellyel Istenről tett bizonyságot. Az elöljáró, a vérfolyásos asszony elhagyatottságában szomjúhozta azt, amit csak Jézus tudok megadni számukra.

Tulajdonképpen, ki az az ember, aki nem képes felismerni azt, hogy olyan szorult helyzetben van, amin már csak Isten tud segíteni? Akinek önteltsége beszűkíti látását, annyira, hogy alázatra nem képes. Bizony, a mai világ, pontosan azzal, hogy szétveri a közösségi szemléletet, az oszd meg és uralkodj okán, felerősítve a személyes szabadság félrevezető magyarázatával, a demokratizmus, a liberalizmus szlogenjeivel, no meg az önző gazdasági hatalomra törekvés miatt is, az önérvényesülést, és az önrendelkezést hirdeti. Ahelyett, hogy az egymásért való szolgálat, az egymásért való felelősségvállalás, a szeretet önzetlensége terjedne, melyre Jézus mutat módszert, eszközt, és példát, és ez által reményt, perspektívát ad az életre vágyó embernek.

Azért írták le mindezeket, hogy mi is higgyünk Neki! Ahogy János írja és emlékeztet evangéliuma végén: „Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.” [Jn 20,31] Mert ugyan, lássuk be, a számunkra mi jelenthet életet? Az ami reményt ad a boldogságra, biztonságot a bizonytalanságban, és társat a hosszantűréshez.

Jézus élettel kínál meg mindannyiunkat, akik tetteinek hiszünk, és szavait követni próbáljuk! De, mert Isten fiaként tekintjük mesterünknek, tanítónknak. Istenem, Atyám, ne engedd, ne hagyd, hogy összekeveredjen számunkra és bennünk a Te kinyilatkoztatásod, és a világ álnoksága! Segítsd meg tisztánlátásunkat, őszinte alázatra taníts bennünket, hogy reményünket soha el ne veszítsük jóságodban! Ámen