Persze, hogy ne lettek volna mindketten boldogok

Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. Örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

vagy

Róm 12,9-16b - A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében [Péld 3,7]!

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Persze, hogy ne lettek volna mindketten boldogok, emelkedettek az örömükben! Hiszen olyan dolog történt mindkettőjükkel, ami emberrel még sohasem. Talán az óta sem!

A dolgok együttállása, Isten rendezése, ami olyan valami, mint egy csodálatos zenemű, melyben a hangok összecsengéséből jön, jöhet létre, ami addig soha nem volt, és ami minden zenemű prezentálásában egyedüli módon, csak pontosan akkor és ott történhet meg. Megismételhetetlenül!

Ha bele gondolni merünk abba, hogy minden egyes ember életének, minden egyes pillanata, lehet, lehetne, az Isten csodálatos rendezésének az eredménye! Lehetne! Bizony, és akkor ez a világ valóban a szeretet terepe lehetne, boldogok lehetnénk, és boldogokká lehetnénk, sőt: boldogokká tehetnénk egymást! Megélni lehetne azt, amit Erzsébet élt meg akkor: „eltelt Szentlélekkel”! Majd: dicsőíteni kezdte Istent! Amire a másik asszony, Mária válasza: az Ószövetségi próféták szavainak legszebbikeinek sorolása, visszaidézése, visszhangozása rá! Mely végül jövendölésre bírja: „Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik”!

Engedjük meg magunknak, hogy megérintsen bennünket e két asszony találkozása, akik nagyon emberi módon viselkednek, mert ráéreznek, hogy örömüket csak a másikuk érezheti meg, mert senki más ember fia örömüket nem értheti!

Mégegyszer mondom: ha ’minden egyes ember életének, minden egyes pillanata, lehet, lehetne, az Isten csodálatos rendezésének az eredménye’, akkor alkalmunk lehetne rá, hogy egymást, e két asszony örömteli pillanataival ajándékozhatnánk meg! Miközben ráébrednénk arra, amiről Pál apostol beszél, hogy a szeretet „tettetés nélkül”-i tanúivá lettünk, mely hitünket táplálja, és mely rádöbbenni engedne bennünket, hogy ezért az élményért, érdemes minden e világi örömről lemondani.

Isten országa elközelgett hozzánk, csak nem engedjük be ajtónkon! Mert, nem forgatjuk ízét a szánkban, és nem kezdjük el élni azt az életet, csak úgy mímeljük.

Micsoda élmény lehetne számunkra, ha szánkból hangozna el - így köszöntenénk egymást -, de a lelkünkből fakadna fel: „az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. (…) Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít”!

Segíts meg minket Istenünk, hogy ez a világ megérthesse a Te szándékodat ezzel a Teremtéssel, melyet kisajátítunk magunknak, nem adva helyet Számodra! Ámen