János már megint olyan személyes
ApCsel 22,30; 23,6-11 - Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta őt, összehívta a papokat és az egész főtanácsot, azután elővezette Pált, és eléjük állította.
Mivel Pál tudta, hogy egyrészük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: „Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt.” Mihelyt kimondta ezt, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindkettőt vallják. Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: „Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.” Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: „Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”
Zs 15 - Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem! Mondom az Úrnak: „Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.” A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem. Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet. A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem. Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem. Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.
Jn 17,20-26 - De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.”
János már megint olyan személyes, és talán számunkra fel sem fogható gondolatokat tár fel előttünk, abból az Emberből, Aki Istenségében egy az Atyával, ami hatalmas titok. Ugyanakkor feladat is a számunkra.
Azt mondja Jézus: azokért is könyörgök, „akik az ő szavuk által hinni fognak bennem”. Majd arról beszél az Atyával, hogy mi az Ő vágya, mit szeretne: „hogy mindnyájan egy legy”- ünk, „ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk”.
El tudom képzelni, fel tudom ébreszteni, vagy fel tudom vázolni magamban, hogy mire is gondolt Jézus, milyen vágy élet Benne, amikor ezeket a szavakat elmondta?! És Jézus próbálja a maga módján, világosabban és érthetőbbé tenni szándékát, talán önmaga számára is, de, mintha az Atyának is szüksége lenne rá, hogy megmagyarázza, mire is gondol: „Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek”! Tökéletesen egynek lenni én, te, ő, mi, ti, ők, Krisztussal, és az Atya Istennel!
Méltatlanságomat a szentségre, Ő ismeri egyedül. Ő, a Krisztus, aki mindegyikünket egyenként ismer, mert egy az Atyával, az Istennel, és tudja melyikünk melyik tanítványával azonos, vagy legalább is hasonló, azt meri kérni, így akarni, hogy lehessünk az Istennel egyek! Elképzelhető ez a méltóság számomra, aki gyenge, esendő, bűnös ember vagyok? Nem tudom ezt a gondolatot meghatódottság és könnyek nélkül átérezni, megfontolni!
Te Krisztus, ki ember voltodat, szenvedésedet, életedet képes voltál adni ezért az egységért, nem tudom nem komolyan venni szavaidat! Az egész világot akarod velem közösségben, rajtam keresztül is üdvözíteni, megváltani?
Mindezt úgy éled át, és meg, hogy magadon érzed, tudod, hogy Isten, az Atya Istenben mit jelent a szó, hogy szeretet: „szeretted őket, mint ahogy engem szerettél”!
Ebben az élményben gyökerezik a vágyad, és áldozatod, mely szenvedéssel teljes! „Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám!” Vajon, miért akarja velem is láttatni Jézus a maga dicsőségét? Bizonyosságom, hogy azért, hogy megérteni képes lehessek azt, amire a hitem kevés: az Atyában elnyerhető teljesség minden ígéretet, minden e világban elérhető gyönyörűséget, örömöt felülmúló dicsőség! Megdicsőülésünk lehet abban, hogy egyek lehetünk a Mindenséggel!
Jézus tudja, mit beszél, miről beszél! Tudja a Szentlélek, hogy miért kellett e szavaknak hátra maradniuk, János elmondásából! Bennünk akar gyökeret verni a Lélek, és Krisztus szándéka, amire feltakarni kell annak, ki kereszténynek vallja magát!
Áldom neved, és dicsőítelek, amiért „megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.”
Szentlélek jöjj, tegyél képessé engem, Krisztus követésére, most! Legyek az, kit a Te szellőd viharrá változtat, hogy söpörj át általam ezen az időn és ezen a téren, melyben létem van az Atya által, Krisztusban! Ámen
