Hívlak jöjj!

ApCsel 19,1-8 - Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” Ő erre megkérdezte: „Hogyan vagytok hát megkeresztelve?” Azok így feleltek: „János keresztségével.” Erre Pál azt mondta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.

Zs 67,2-7 - Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt. Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el! Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben. Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte, aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában. Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.

Jn 16,29-33 - Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

Hívlak jöjj! Téged, Jézus Krisztus által elküldött, az Atya Isten Szentlelke jöjj! Nem úgy hívlak, mint Akit csupán vágyakozom, hanem úgy, mint azt a szerető társat, aki velem van minduntalan, akár akarom, akár nem, akár élek, akár halok, akár ébren vagyok, akár alszom. Mert nincs életem nélküle, nélküled! Te Lélek, ki átjársz, kívülem vagy és bennem, éltetőm vagy, és minden gondolatomban ott fészkelsz, hogy szavaimmal, mozdulataimmal, vagy mozdulatlanságommal is arról adjak, adhassak hírt, hogy Általad van életem, Benned van létem, hogy Isten dicsősége lehessen a teremtés minden szeglete, melyet én észrevenni képes lehetek, ami javamra válhat, amit használhatok, és amivel én úgy élhetek, hogy hasznára lehessek másoknak. Én lehetek Te, mert Te akarsz lenni általam megszentelő, békességet árasztó, örömöt hozó bizonyosság arra, hogy a hit által áradhat Isten szeretete égen és a földön! Ámen

Igen Atyám, én Jézus Krisztusban akarok élni, hogy életemben felismerni képes lehessek azt, hogy nekem nem kérnem kell a Szentlélek erejét, kegyelmeit, hanem észre vennem, hogy vagy, hogy használni képes lehessem, használnom kell a Te ajándékaidat, mert gyümölcsözővé úgy válhatsz bennem, ha én nem hiányodtól szenvedek – értetlenségemben, együgyű vágyakozásomban – hanem megtapasztalásodból képességeim, karizmáim, lehetőségeim és adottságaim által megéllek, életre keltelek, és odaajándékozlak azoknak, akik szükségedet éhezik, szomjúhozzák.

Én megkeresztelkedtem – engem megkereszteltek, és én magamra veszem - Jézus Krisztus nevére! E keresztségben elnyertem a bűnök bocsánatát, valamint a Szentlélek kegyelmeinek kiáradását! Életem van – lehet – Krisztusban, Krisztussal, hogy az Atyához mehessek, és ehhez segít Krisztus által a Lélek, az Atya Szentlelke! Mehetek, törekedhetek, igyekezhetek. Akarhatom a jót, még akkor is, ha a rosszra vagyok csupán képes! Ez az az isteni hatalom, mellyel felruház engem is Krisztus. Ügyetlenül, képtelenségek között, talán talányok és érthetetlen filozófiák gyártása közepett, vagy tévedésekkel együtt is, bukdácsolva, mégis a Szentlélek erejével eltelve haladhatok utamon, azzal a vágyakozással, hogy az Atyához akarok menni! Semmit félre nem érteni, semmit meg nem kérdőjelezni, és semmitől nem hagyni eltántorítani magam, egyedül Krisztusra koncentrálva menni! Bárki, bármit mond, állít, elméleteket, vagy bölcsességeket gyártva és nekem szánva, teológiák, dogmák, törvények, kritikák, vélemények és ellenvélemények tüzében nekem egyetlen dolog legyen a fontos, bármi és minden javamra váljon! A Szentlélek kegyelmei által azt használjam, amire szükségem van ahhoz, hogy Krisztussal együtt járjak! Félre tolva, lesöpörve utamból mindazt, mi el próbál távolítani, vissza akar tartani attól, hogy Krisztus után menjek! Hinnem kell, bíznom kell abban a Krisztusban, aki meggyőz arról, hogy Ő az Atyától jött, és az Atyához megy, hogy ott helyet készítsen a számomra is!

E mai szavaiból azt gondolhatnám, hogy Jézus lemond arról, elveszti reményét abban, hogy apostolai bármit is megértettek abból, amit a Vele való közösségben próbált tudtukra adni. De nem erről beszél Jézus!

Jézus megjövendöli azt, ami történni fog, ugyanakkor bizonyosságát adja annak, hogy egyedül az Atyában lehet embernek reménye! Aki soha nem a maga érdekeit helyezi előtérbe, hanem azt, amivel elérhetővé válhat: mert Isten, dicsőségében osztozni akar az emberrel!

Megtérésünk elkerülhetetlen: el kell tudnunk engedi a világot, ahhoz, hogy Krisztussal közösségre lépve, eljuthassunk az Atyához! De Krisztushoz eljutni, a Szentlélekben való bizonyosság, bizalom kell, hogy meg legyen bennünk! Jézus legyőzte a világot, példát adva, hogy van rá esélyünk! Lehet, hogy nehéz lesz, mert a világban megpróbáltatások várnak ránk, a világ mindent meg tesz azért, hogy eltérítsen bennünket a Krisztussal való közösségtől, de hinnünk kell, hogy eljön az idő a magunk életében, amikor esélyünk lehet rá, elég bátrakká lehetünk rá, hogy nemet mondjunk a világra. Még a világban, de már Krisztussal feltétlen közösségre jutva, futhatunk a cél felé. Ahogy Pál mondja, és akivel mondhatom akkor már magam is: „futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.” [Fil 3,14] El kell jönni az időnek, amikor megtehetem már, amikor már nem lesz mire hivatkoznom, hogy miért ne tegyem meg! Mert akkor már semmi sem lesz fontosabb, csak az, ami valójában egész életemben célom, és fontos volt – már rájövök addigra majd – de valami mindig fontosabbá lett, mert még a világ lefoglalt. Akkor, azon fogok tűnődni majd, hogy mennyire a magam bűne és mennyire rajtam kívül, a gonosz mesterkedése az oka annak, hogy eddig másként gondolkodtam erről. De, akkor világosan fogom látni azt, hogy bizony ez is, az is; mi együtt szövetségesek voltunk. Mégis megvallhatom: én bűnöm, amit nem akarok, amit vegyél el tőlem Istenem, vagy takard ki szereteteddel életemből, hogy egészen Neked szolgálhassak, már a Te végtelen jóságodat hirdethessem, ez után! Akkor békességed lesz értékemmé, és hited győzni fog rajtam, hogy reményem lehessen a Te szeretetedben, mely megváltásomra elém sietett már születésem előtt, mégis kiengesztelődésed válhat érdememmé irgalmadból, mire e földi pályám végéhez érek! Ámen