Itt már nem arról szól a történet

ApCsel 5,27-33 - Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: „Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Erre Péter és az apostolok azt felelték: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 3,31-36 - Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.

Itt már nem arról szól a történet, ami az ember bűne. Mégis, a bűnös magára vonja a figyelmet, gonoszságával még mélyebbre ássa önmagát, és magával ránt sokakat. A bűn örvénye egyre mélyebbre visz, végül halált okoz. A bűn nem egyszerűen személyes ügy.

A bűn sajnos nem olyan dolog, ami egyszerűen elszigetel bennünket Istentől. A bűn olyan, mint a fertőzés: terjed, megállíthatatlan, és ragályos. Lappang, és mindent tönkre tesz! Követhetetlen és rettenetes károkat képes okozni kapcsolatokban és életekben. Istentől eltávolít, ugyanakkor az embereket egymástól is, és még az ember és természet kapcsolatot is tönkre teszi. Egyetlen ellenszere van, egyetlen módon lehet a terjedésének gátat szabni: a beismerése Istennek, hogy vétkeztem ellene! Elengedni, átengedni Istennek a bűneimet, így szabadulni meg tőle! Felcserélve a bűnömet Isten végtelen szeretetére, irgalmasságára!

Milyen más alapállás az, ha életemet nem az én haragom, gyűlöletem határozza meg, hanem az az élmény, hogy szeretve vagyok!

A szentlecke súlypontját észrevenni, segít az evangélium! „Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek”! A fölötte különös súllyal hangzik el! Ami nem büszkeséget, gőgös hatalmat jelent, de önmagam feletti erőt, a kegyelmet fejezi ki, mely az irgalmas szeretetben teljesedik ki. Mert tudja, mit jelent a lélek fogalma szerint az „élet”! Felülemelkedni kicsinyes, önző függőségektől terhelt énemen!

„Elfogadás” – az evangéliumban ez egy másik fontos fogalom, ami az alázatból, a szelídségből és a megengedő képességből bontakozik ki. Elfogadni, hogy ha Krisztust nem is értem meg direktben, de az apostolok tanúsága alapján engedem meggyőzni magam!

Hogyan válhat számomra vonzóvá az „örök élet”? Vonzóbbá, mint a pillanat, még akkor is, ha ebben a pillanatban úgy érzem, úgy tapasztalom meg az életet, mint a gazdag ifjú: örökös vagyok, hatalmas vagyon birtokában vagyok, megelégedett vagyok magammal, és a helyzetemmel. Ráadásul elégedett vagyok azzal, amit az isteni törvény elvárásai szerint megtenni bírok. Jézus azt mondja a gazdag ifjúnak, de mindegyikünknek, aki kergeti az örök életet, „add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!” [Lk 18,22] Azaz, hogy amíg e világ értékítéletének akarsz megfelelni, e világ értékeiből akarsz életet a magad számára, addig bajban vagy, rossz irányba mész. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall? Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Isten országát.” [Lk 9,23-27]

Később Jézus megismétli e figyelmeztetését, utalva Noé korára, és Lót esetére: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.” [Lk17,33]

Valószínű, hogy felemlítése intésének, nem véletlen! Értünk való!

Vagyis, nincs más választása az embernek: vagy Krisztussal Isten szava szerint próbál élni, vagy elutasítva azt. Mert két urat nem lehet szolgálni!

Együgyűség az, ha mindig a magam igazát hajtogatom, és nem keresem a teljes igazságot, a magam számára! Szabadíts ki Istenem együgyűségem kelepcéjéből kegyelmed által! Ámen