Jézus, Te a most köztünk élő Isten Igéje vagy!

Iz 49,1-6 - Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem. Így szólt hozzám: „Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.” De én azt mondtam: „Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.” Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: „Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.”

Zs 70 - Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: „Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!” Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellenségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Jn 13,21-33.36-38 - Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: „Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.” A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keble felé hajolva foglalt helyet. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: „Ki az, akiről beszél?” Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?” Jézus azt felelte: „Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.” Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ekkor Simon Péter megszólalt: „Uram, hová mégy?” Jézus azt felelte: „Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem.” Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!” Jézus azt felelte: „Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

Jézus, Te a most köztünk élő Isten Igéje vagy! Kevés az, hogy a múltba révedten emlékezzünk arra, ami kétezer éve … sőt, Izajás idején történt, Isten cselekvéseként. Isten most cselekvő Igeként van jelen a világban. Pontosan bennem, és minden hívő emberben munkálkodása által, és viszi végbe a csodát, mely arra irányul, hogy ég és föld egy legyen, Isten országaként!

Te magad, az Ige figyelmeztetsz erre engem: „Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig”!

De lám! A mai evangélium arról beszél, hogy a szeretett tanítvány, János is olyan közel férkőzhetett Jézushoz, hogy a keblére hajthatta a fejét. Jézus nem utasítja vissza. Talán azért sem, amiért Ő pedig már egészen az Atya keblén tudja magát, arra koncentrál, arra összpontosít, ami ott vár Rá! Ebben a helyzetben, amikor az egyiket, aki elárulni készül Őt, de szerette őt, mégis el kellett engednie, nem tudta annyira meggyötörni ez az elválás, amiért Jézus realista: tudja, hogy valakit el kell engedni, ha valakit nem akarunk elengedni.

Nem ragaszkodhatunk olyan kapcsolatokhoz, olyan helyzetekhez, olyan rögeszmékhez, olyan álmokhoz, melyek elválasztanak attól a feladattól, amit ránk bíztak. Ami nem nekem fontos, hanem annak, akit tisztelnem, szeretnem, félnem kell. Aki Igéjébe belefogalmazott engem is.

Ahogy Péternek, úgy nekem sem kell mindent értenem, elég, ha elfogadom. Talán még az sem kell. Elég az is, hogy mikor annak ideje elérkezik, rájöjjek, belássam, beismerjem, hogy az Isten Igéjének Igazsága van rajtam, még akkor is, ha megtagadom. Mert a megtagadásomban is megtalál engem az Isten! A gyengeségemben erőm akar lenni Ő! Csak legyek megengedő rá! Ne ragaszkodjam a magam igazságához. Amiről úgy is kiderül, hogy nevetséges, sajnálatra érdemes, és senkit sem érdekel.

Jézus emberi tartását bizonyítja az, ahogy búcsúzni képes az apostoloktól. Nincs benne gőg, felülről kezelt kioktató magatartás, vagy megjátszás arra vonatkozóan, hogy nincs mitől félnie. Jézus közösséget teremtőn része az apostolok közösségének. Akit tisztelettel vesznek körül, annyira Rá figyelve, hogy még Júdásról, aki láthatóan kilógott a sorból, sem tudják elképzelni kevésbé, mint önmagukról azt, hogy árulójává lehet A Mesterüknek!

Odahajtani fejem Jézus keblére, és megkérdezni: ki az, aki közülünk elárulni készül téged?

Ha Európa mai történelmi helyzetét tekintem, és ebben a lelki állapotban veszem kezembe és imádságként mondom el a 70. Zsoltárt, akkor értenem kell Jézus válaszát: „ki az, aki elárul engem”! Persze, ha ebből a zsoltárból nem hallom ki azt, hogy én vagyok a vesztese a migrációnak, Krisztus oldalán, akkor az azért van, amiért én is előidézője vagyok. Nem vagyok keresztény hívő, aki hitével eltántorítja a másvallásúakat attól a gondolattól, hogy itt van keresni valójuk. Van, akit a maguk hitére téríthetnek, mert a kereszténység már olyan gyenge Európában, hogy eltiporható, önmagát sem képes nemhogy megvédeni, de megtartani sem!

Irgalmasság szentévét éljük, állítólag. De annyira nem értjük, hogy mit kezdjünk Isten irgalmasságával, hogy a Magyar Egyház inkább Szent Márton évét hirdeti meg! Mi közünk nekünk Szent Mártonhoz? Hát bizony, semmivel sem több, mint más egyházmegyénk védőszentjéhez, mégsem hirdetünk azoknak szentévet felülíró év tiszteletét! Ha nem értjük Isten irgalmasságának jelentőségét, és annak életünkre gyakorolt hatását nem érezzük, akkor a hitünk gyakorlásával van baj! Akkor ideje újra evangelizálnunk magunkat! A magunk alatt úgy tekintek keresztényként önmagamra, ahogy főpásztoromra is! Egyként, mégis személyünkben kell megújulnunk Krisztusban! Segíts engem Istenem! Ámen