Az ide lenn, és az oda fenn

Szám 21,4-9 - Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.” Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: „Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!” Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

Zs 101 - A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam: „Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.”

Jn 8,21-30 - Majd ismét szólt hozzájuk: „Elmegyek, és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre azt mondták: „Csak nem öli meg magát, s azért mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”?” Ő azt felelte nekik: „Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre azt kérdezték: „Ki vagy te?” Jézus azt felelte: „Ugyanaz, amit mondok nektek. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.” Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. Ezért Jézus így szólt: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte.” Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

Az ide lenn, és az oda fenn, az alul és felül Jézus szájából, vajon fizikai értelmű szavak? Vagy jelkép csupán? „Semmit sem teszek magamtól", „mindenkor azt teszem, ami kedves előtte."

Földhöz ragadt viselkedésünk megítélésére nem veszi Jézus a fáradtságot. Nem hajlandó bajlódni azokkal, amikor van olyan dolog, amiről fontosabb beszélnie. „Aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam"! Jézus e szavaival minősíti a vallásosságunkban megtapadt, törvényt teremtő, törvénykezésbe beleszorult merevségünket. Miért nem vagyunk képesek azzal a bőkezű szabadsággal mit kezdeni, értékelni, amit Isten ajándékozott nekünk, már a kezdetektől?

Az élet, nem a törvény rabszolgaságát jelenti, hanem a szeretetben való lét szabadságát!

Szeretetben, szeretettel lenni, és a szeretetben létért cselekvőnek lenni! Bárcsak itt befejezhető lehetne ez a gondolat, abban a hitben, hogy ez mindenki számára érthető és egyértelmű. Valami oknál fogva, nem tudom ezt elképzelni sem.

Amikor elhiszem azt, mert elhihetem, hogy bárki bármit is tesz, azt úgy teszi, hogy döntése - a cselevésére nézve -, másokkal közösségben történik, másokért felelősséggel van?! Vagyis úgy döntsek, hogy az ne érdekemre legyen, hanem mások érdekére váljon a saját érdekemben hozott döntésem?!

Azért fogalmazok ilyen nyakatekerten, mert azt fel sem tudom tételezni, hogy döntéshelyzetembe ne az érdekem juttatna el!

Vajon lehetséges olyan életállapota az embernek, amikor saját érdekét, érdekeit egészen háttérbe képes helyezni? Nem egy másik ember érdekéért gondolom, hanem, amikor annyira vegytisztán felismeri Isten vele való szándékát? Bizony homályosan látunk. Mégis, úgy gondolom, hogy dolgunk volna az, hogy keressük Istennel azt a közösséget, amiben felismerhetővé válhatna a velem való szándéka. Jézus erre próbál nevelni bennünket.

Úgy élni, hogy ne a pillanatnyi életem legyen a fontos? Hanem az az élet, ami mindannyiunk számára valami maradandó, örökérvényű felé mutat? Ugye, már is azt mondod, ez bolond, ez képtelenség, ez abnormális, ez az ember nem szereti az életét, orvoshoz kéne fordulnia, stb.

Mennyei Atyám, segíts értenünk azt a jót, amit Te jóként definiálsz a számomra, és minden ember számára! Ámen