Lám, amit tegnap lejegyeztem

Lev 19,1-2.11-18 - Így szól az Úr Mózeshez: ,,Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat! Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét - én vagyok az Úr! Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad! Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet - mert én vagyok az Úr! Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére - én vagyok az Úr! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat - én vagyok az Úr!

Zs 18B - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 25,31-46 - Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan [MTörv 33,2], akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ,,Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.'' Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk téged betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?'' A király így válaszol majd nekik: ,,Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.'' Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ,,Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.'' Erre azok is megkérdezik: ''Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?'' Akkor ő így felel majd nekik: ,,Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.'' És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.’’

Lám, amit tegnap lejegyeztem, annak Istentől való szándéknak ma lesz bizonyosságommá. Nem önmagam érdemére élek, de elnyerem jutalmát annak, ha Isten tervének szolgálatára megengedővé leszek. Nekem, most az a feladatom, hogy figyeljek Isten szavára, és azt lejegyezzem. Hogy azzal mikor és mi lesz a szándéka Istennek, nem rám tartozik!

Tegnap ezt a gondolatot sikerült megfogalmaznom: „Minden ember az emberiségért van, az emberiség üdvösségének szolgálatára, ahogy arra mintát mutatott Jézus! Amihez Isten felruház, és elhalmoz kegyelmekkel mindegyikünket!”

Ma, reggeli imádságomban pedig az bölcsesség világosodott meg a számomra, hogy kikkel is vagyunk mi mind az emberiség, akiknek üdvösségére való a jelenidőnk? Ha Isten időtlen, akkor Isten országa is időtlenül öleli magába az emberiséget, akikben misztériumként van jelen Isten teljessége. Ha így van, akkor én is, Istent teljességében időtlenül vagyok jelen! Öröktől fogva, és mindörökké. De ezért a mindörökké létezésemért úgy van nekem magamnak felelősségem, dolgom, ahogy minden más embernek is. Erre a dologra, erre a felelősségre, a cselekvésre alkalmas jelenidőmben van módom, amikor én vagyok Isten Igéje. Vagyis, bennem testesül meg, válik cselekvőképessé Isten Igéje. Amennyiben igaz ez rám, úgy igaz ez, minden emberre, aki Istenben éli életét, jelenidejét. Ebben a kontextusban jelentem ki azt, hogy minden ember jelenlétében van dolga, felelőssége minden élőkért, holtakért, és elkövetkezendő életért egyaránt. Az emberiség üdvösségének szolgálata tehát azt jelenti, hogy bárki, aki élt, aki él, és aki élni fog, annak éhéért, szomjáért, rabságáért, felöltöztetéséért, gyógyulásáért, felelősségem van, dolgom van! Nem lehet egyetlen megholt, élő, vagy valaha is életre való ember számomra idegen! Ha Krisztusban, Krisztussal élem életemet, az atya teljességére elszántan!

Ettől kezdve, válik érthetővé Szent Ignác gondolkodása, aki képes volt megfogalmazni azt, hogy nem lehet különbség számára élet és halál, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, és így tovább. Élete Istenben, többé nem a másik emberhez viszonyultan az élete, hanem az Egyedüli Egy Isten közösségében való élet, melyben dolga az, hogy minden ember képes lehessen, és módja lehessen rá, hogy élhesse a maga személyes életét Istennel. Ha Istennel, akkor törődéssel, aggódással, felelősséggel és feladattal minden más ember üdvösségéért! Ez az én közösségem Istenben Veled, kedves olvasó, aki közösségre lépsz általam Istennel. Mert amit megírtak a Szentírásban, és Isten szentjei az emberiség történelme során, azt arra írták, hogy szolgálják a mi üdvösségünket, akik vágyakozunk arra a teljességre, melyet a mai evangélium ígér, hirdet meg, minden ember számára. Ebben a vonatkozásban ember minden már megholt is, ugyanazzal az értelemmel, mint akik ma élünk, és azonos értékűséggel mindazok, akiknek életét Isten eltervezte. Vagyis: az ember élete nem azon múlik, hogy én, aki életet kaptam, nevén szólítom-e a másikat, vagy sem. Egyedül azon múlik minden ember léte, hogy Isten teljességében helyet kapott vagy sem. Ha bárkinek is a megtestesülését, a maga kiteljesedését, kibontakoztatását, mint az Isten teljességéből egy részt kitakarok, ellehetetlenítek, vagy felelőtlenül elutasítok akár mulasztással, akár, szándékkal, azzal az érte való feladat, dolog, vagy törődés felelősségét nem utasíthatom vissza, hiszen az emberiség részévé lenni, bárkinek is, nem rajtam múlik, hanem Isten szándékán. Ennek az elfogadása, nem több és nem kevesebb, mint annak elfogadása, hogy Krisztus az Isten Fiú, Akit hiszem, hogy eljövendő ítélni élőket és holtakat. Jánossal hiszem: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.” [Jn 3,18-19] A Cselekvés, lám az, ami a hitemről tanúskodik! „Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből.” [1Kor 4,20] Ez az erő az, ami átemeli az életet az örökkévalóságba, az Új Életre születésre! „Akik jót tettek, az élet feltámadására születnek, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására születnek” újjá. [Jn 5,29] Az Új Élet nem más, mint Isten országában nyerni el az örökkévalóság boldogságát! Ahol láthatóvá válik szemem előtt Isten dicsősége, az Ő teljes gyönyörűsége.

Segíts engem Istenem e gondolatok megélésére eljutnom. Magamban nem bízom, de Benned van minden bizalmam! Hogy lehetséges lehet a számomra is ennek az ismeretnek a megélése! Ámen