Igen, el tudom képzelni a tömeget

Iz 6,1-8 - Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek. Az egyik így kiáltott a másiknak: ,,Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!’’ Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel. Ekkor így szóltam: ,,Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!’’ Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról. Hozzáérintette a számhoz, és így szólt: ,,Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert.’’ Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: ,,Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?’’ Ekkor azt mondtam: ,,Íme, itt vagyok, engem küldj!’’

Zs 137 - Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

1Kor 15,1-11 - Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt. Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek hívőkké.

Lk 5,1-11 - Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. Látott a tó szélén két hajót állni; a halászok kiszálltak, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: ,,Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!’’ Simon ezt felelte neki: ,,Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.’’ És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: ,,Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!’’ Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: ,,Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.’’ Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

Igen, el tudom képzelni a tömeget. Akiknek Krisztusban Isten megengedi, hogy rálátásuk legyen arra, hogy mi, hol, és kiben az Igazság. Mert a világ hívságában már annyira csalódtak, annyira elbizonytalanodtak, hogy már nem tudják, miben higgyenek, mibe kapaszkodjanak, mi lehet számukra az az életadó lélegzet, ami éltető leheletet jelent ember számára. Az igaz ember az, aki nem szűnik meg éhezni, szomjúhozni az Igazságot! Azt a Szent – sértetlen, ártatlan, megkérdőjelezhetetlen, cáfolhatatlan, zamatot árasztó, fényt ontó, reményt adó, mert életre hívó - Igazságot, amiben nem lehet embernek kételkednie, csak felüdülnie.

Voltam már magam is így, keresztényként. Azt hittem, hogy van hitem, és van vallásosságom, ami Krisztussal közösségben megtart, Róla szól, Hozzá vonz, és csalódtam. Mert egyedül az emberben bíztam, hogy bennük lehet bizonyosságom Istenben. Aztán elérkezett az az idő, amikor Isten kitakarta szemem elől a világot, hogy csak Őt lássam, és, hogy benne lehessen módom látni a Világot. Általa, és Vele!

Rádöbbentett, ahogy azt gondolom, hogy Jézus döbbentette rá a tömeget is, ott a Genezáreti tó partján, hogy nem a Világban van Isten, és én magam is. Hanem Istenben van, lélegzik, lüktet, van élete a Világnak, és a Világgal nekem is! Nem a Világ szülte Istent, hanem Isten teremtette a Világot! Világosságul a pogányok megvilágítására. Isten döbbentett rá engem, hogy pogány isteneket imádtam, hitetve magammal kereszténységemet. Mert azt hittem, amit a Világ állít Istenről, és nem Istent hallgattam, hogy mit akar velem közölni az Életről. Az Isten Igazsága az, hogy az élet benne van, belőle árad. Azért borított el előbb mindent a víz, hogy Isten a víz által mindent megszenteljen. A vizekben Isten megszentelő kegyelme árad szét, majd abból emelkedik ki az élet. Mi mind, az Anyaméhben, vízben, úgy mondjuk: magzatvízben fejlődünk és öltünk emberi alakot, testet. Mert az Anyaméhben is előbb van jelen a megszentelő kegyelem, mint az anyagi létünk!

A Teremtés könyvének második mondata így hangzik: „A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.” [Ter 1,2] Mélység már volt, de magasság még nem! Még ég sem volt, és föld sem volt, csak víz volt! Egyszerű emberi ésszel fel sem foghatjuk már a Szentírás első sorait sem! Az ember számára ennyire érthetetlen, megfejthetetlen az Isten mérhetetlen gazdagsága.

Semmi sem volt, mégis minden volt, amit Isten az Igéből teremtett, hogy legyen, és Jó lehessen.

Azért vagyok, és arra vagyok, hogy abból a vízből, amit Isten élettel töltött meg, legyek, lehessek, bizonyosságul annak, hogy minden, ami van, az Istenben van, dicsőségének, mérhetetlen nagyságában Van! Amivel, Akivel közösségre akarok eljutni. Nekem kell az Igazság, értem való az Igazság! Amiről tudom hogy van, bár nem ismerem milyen, és mekkora, mire tudom használni, de hiszek Benne!

Krisztus, e mai tanításának a végén ennek adja bizonyosságát a tömeg számára, és minden utódja számára: minden, ami van, Isten teremtő akaratából van! Ahol annak előtte nem volt semmi - amiről Péter ad bizonyosságot számunkra - ott van, amikor Isten szándéka az, hogy legyen! Teljesen mindegy, hogy a világ milyen korhadt, rothadt, romlott, élhetetlen, félelmetes, mennyire éretlen az életre, vagy, hogy az embernek a hite milyen. Ha Isten azt akarja, hogy az értetlen, éretlen, hitetlen, vagy kiábrándult, buta, együgyű, ostoba, csalódott, félelmektől és kényszerűségektől elcsigázott - ahogy Pál beszél magáról: „félresikerült” életben is képes életet fakasztani! Nekem, az embernek, és erre Pál mutat rá, egyetlen dolgom van: ne adjam fel az Igazság utáni éhségemet, szomjamat! Ne adjam el a lelkemet! Annyi hitem mindig legyen, hogy van Igazság, és kutassam, keressem, szüntelen, és állhatatosan, fáradhatatlanul! Ne elégedjek meg a magam igazságával! Az nem az, amit keresek, amire vágyom!

Akarjam a jót, és jól tenni!

Ha nem tudok mit mondani Istennek, mert nem látom, nem tudom, hogyan szólítsam meg, nem értem ki Ő, és mit akar tőlem, mire vagyok jó Neki, nem baj. Csak kérdezzem, kutassam, akarjam hallani, látni, abban a bizonyosságban, hogy számomra az Igazság Nála van! Ne fogadjak el semmit a Vele való személyes kapcsolat helyett, amit mások tanácsolnak. Senki sem ismeri úgy az Istent, ahogy nekem akarja megmutatni magát, és ehhez az elsődleges közlési módja az Ige! Isten cselekvő része, Aki bennem cselekvő, engem megszentelő, megújító és keltegető, hogy üdvösségemre, a Vele közös Igazságra lelhessek!

Bizonyosságommá legyen, hogy dicsőíteni én foglak, és én tudlak egyedül Atyám, ha végre meglátlak, meghallak, megérezlek, és életem lehet Benned! Így akarlak dicsőíteni, hálát adni Neked, a zsoltárost ölelve magamhoz, és vele közösségben mondani szavait! Ámen