Egy egészen különös közösségre hív bennünket Jézus!
1Sám 18,6-9; 19,1-7 - Amikor azonban Dávid a filiszteus megverése után visszafelé tartott, kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csörgőkkel, s egyre csak ezt zengedezték a játszó asszonyok: „Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret.” Nagyon megharagudott erre Saul, nem tetszett neki ez a beszéd, és azt mondta: „Dávidnak tízezret adtak, nekem pedig ezret adtak: mi hiányzik még neki, mint a királyság?” Ettől a naptól kezdve Saul nem nézett egyenes szemmel Dávidra.
Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia nagyon szerette Dávidot. Éppen azért értesítette Jonatán Dávidot, s megmondta neki: „Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban. Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom.” Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak Dávidról és azt mondta neki: „Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el?” Amikor ezt Saul hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött és megesküdött: „Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni.” Erre Jonatán előhívatta Dávidot és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt.
Zs 55 - A karvezetőnek. A „Jónat élem rehókím” szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták. Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek. Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges. Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek. Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem? Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk. Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek.Ahogyan ők életemre törnek, úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten! Te számon tartod bújdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket? Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem. Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem? Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat, mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.
Mk 3,7-12 - Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből, Idúmeából, a Jordánon túlról. Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia.” Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne árulják el őt.
Az Ökumenikus imahét 5. napja - AZ APOSTOLOK KÖZÖSSÉGE
ApCsel 2,37-42 – (Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.)
37Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« 38Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. 39Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.« (Iz 57,19) 40Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: »Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!« 41Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. 42Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.
Jn 13,34-35 – (Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én is szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!)
34Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.«
Egy egészen különös közösségre hív bennünket Jézus! Vajon, mi mind valóban különös, e világ gondolkodásától idegen meghívásként értjük Jézus szavait? De mégsem olyanként, mint ami ellenünkre való?
Ne engedjem meg magamnak, hogy egy vállrándítással átfussak Jézus szavain.
Ezeken a szavakon el kell időznöm, faggatva Őt, hagyni, hogy kifejthesse, amire gondol. Szólj Uram, hallani akar a Te szolgád! Úgy, mint tanítványa, mint a tanítványainak közösségéhez tartozó. Ugyanis előbb kell tanítványává lennem, és annak maradnom, hogy apostoli közösségéhez tartozó lehessek!
Arról ismerhetők meg Jézus tanítványai, hogy mernek, tudnak, és szüntelen akarnak is kérdezni tőle. Olyan nyitottsággal, amiből egyértelművé lehet az, hogy megismerni akarom Őt, és követni, vagyis, elköteleződtem mellette.
Jézus azt mondja: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” [Jn 13,35] Mit értesz ezen Jézus?! Mit kell ezen értenem Jézus?!
Tudnom kell, hogy Jézus minden szava kinyilatkoztató szó. Szavai, így az Atya Istenek az Emberhez intézett szavai, melyekkel felemelni, magához vonzani akarja Isten, az Embert. Azt is mondja Jézus, amikor imádkozik Az Emberért: „Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem.” [Jn 17,25] Rólam beszél Jézus? Feltettem már Neki, ezt a kérdést?
Ha rólam beszélget Jézus az Atyával, akkor értenem kell, hogy amit tőle és Vele megtudhatok az Atyáról, az Atya gondolkodásáról, szándékáról és a teremtés minden mozzanatáról, az idegen a világ gondolkodása számára. Tehát, a kinyilatkoztató szavakat, nem a fülemmel kell hallgatnom, hanem a szívemmel, ha érteni akarom az Atyának kinyilatkoztató szavait! Azért a szívemmel kell hallgatnom, hogy a szeretet nyelvén szólalhassanak meg bennem az Atya szavai. Mert az Atya, és általa Jézus is, alakítani, formálni szeretne engem. Igen, a maga képére és hasonlatosságára. De azért, hogy mikor annak ideje elérkezik, akkor Nála és Vele boldogságomra lelhessek. Azt tudjam majd mondani, hogy: Igen, erre vágyakoztam, ezt szerettem volna elérni egész életemben! Azonban, más oka is van – már most, már itt -, hogy alakítani, formálni tudjon engem: hogy Vele, de általa mi egymással is közösségre tudjunk lépni! Mert ez az a közösség, mely a szeretet közössége, az Isten szeretet közössége. Ennek a közösségnek roppant nagy jelentősége van az Atya szándéka szerint!
Azt sem árt világosan szemlélnünk, hogy a Szentírás, mely ősidőktől kezdve íródott, majd Jézus tanításán - életén, halálán és feltámadásán - keresztül lett teljessé, különböző személyiségű, különböző lelkiségű és élettapasztalatú emberek tanúsága alapján kerül elénk. Amit mi, az utókor láthatunk és értelmezhetünk egyként és egészként. Akarom mondani, hogy bennünk és általunk lesz követhetővé az, hogy mi mit jelentett és jelenthet Isten szándéka szerint, a számunkra, és ezen túl, személyesen az én számomra abból, amit János így jegyez le, idézve a szeretett Mestert: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.” [Jn 17,1-8]
Isten egy üdvösségre vezető utat mutat az embernek, mutat meg tanítványainak, de azért, hogy e tanítványi közösségben ez az út életté legyen, mely utat mutat a boldogságra, minden ember számára! Tegnap hallottuk, hogy Jézus nem vallást alapított, hanem kapcsolatot hozott létre Isten és ember között. Mely kapcsolat építői legyen minden tanítvány, illetve a tanítványok közössége. Nekünk, egymásban és együtt kell élnünk Isten üdvözítő tervének lehetőségét, akikre a világ felfigyelhet, és feltakarhat. Az Isten szeretete idegen a világ számára, mind a mai napig! Mert mi, keresztények nem élünk szeretet közösségben egymással. Hiába minden egyéni misszió, egyéni evangelizálás, ha azokat nem igazolja a közösség! A misszió ezért sikeresebb minden keresztény közösségtől távol, mert ott annak kell hinni aki misszionálja őket; nincs mivel összevethetnék, nincs ami leronthatja a misszionárius hitelességét! Európa azért vált hitetlenné, és sok hadova vallás martalékává, mert a hithirdetők hitelességét lerontjuk, mi, a keresztények közössége. Ez a mi felelősségünk, ezért kell összekapni magunkat. Amíg Isten meg nem sokallja azt, hogy langyosak vagyunk. „De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.” [Jel 3,16]
Az Atyától elindulva, közösségre lépni kell nekünk Keresztényeknek, Krisztussal, hogy a világ meglássa, felismerhesse bennünk az Atyát!
Áradj szét, Lélek áradj szét! Töltsd be minden ember szívét! Tegyél Atyánknak szentelt apostoli lelkületű, Krisztust követő tanítvánnyá legelőbb engem, majd minden keresztényt, hogy közösségre lelhessünk Benned! Ámen
