Velünk az Isten!

Jer 23,5-8 - Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Azért íme, jönnek napok, - mondja az Úr, - amikor nem mondják többé: „Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!”, hanem: „Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból”, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.”

Mt 1,18-24 - Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

Velünk az Isten! Embernek mit ér ez a bejelentés? Ez a megszólítás? Megváltoztat bennem, és a számomra bármit is ez? Isten jelenléte, hozzám lehajolása, Mária személyében az ember képessége, alkalmassága arra, hogy mi egymás javát lehetünk képes szolgálni?! Úgy, hogy azzal látszólag, sőt a történelem útvesztőin átívelően is, közünk, személyesen nincs egymáshoz?! Lehetséges! Elfogadás, megengedő-képesség, szenvedés, alázatosság, szelídség, önmagam kiteljesítése által, de mégsem: öncélúan, önérdek érvényesítéssel, vagy csak magamban bízva! Tehát: rábízva magam a Teremtő Istenemre! Istennel közösségben válhat az ember mások, és talán még mindenek javára is!

Képes vagyok, képes lehetek Istennel közösségre, Vele együttműködésre? Azt írtam, hogy „által”, és nem „árán”. Mert más dolog az, ha úgy tudok élni, hogy az mindenkinek, és így, az jó az én számomra is, mint, ha úgy élek, hogy az nekem legyen jó, és ha nekem jó, akkor az legyen már jó másnak is. E kettő felfogás között van egy őrületes szakadék. Amiért az előbbi esetben a hitem nem magamban van, hanem abban a személyben, Aki minden teremtés jövőjével is tisztában van. Akiben múlt, jelen és jövő egy, állandósultan egy, akinek az igazáért bátran feláldozhatom, oda adhatom az én igazamat, tudva, hogy az nem válhat az én káromra!

József és Mária példája, amiben Ők ketten közösségben voltak az ez, hogy mindkettőjük számára egyértelmű volt az, hogy az az angyal szava volt, amit hallottak, és azé az angyalé, aki Istentől hoz számukra üzenetet! Nem magukat harsogták felül Isten szaván. Nem a maguk igazságát követelték meg Istentől, akkor sem, ha emberi kereteik között az, amit hallottak, képtelenség volt. „Ilyen nem történhet meg velem, egyszerű názáreti emberrel!” Kicsik tudtak, és mertek maradni, még akkor is, amikor Isten naggyá tette őket! De jó volna ismerni e két ember belső működését, és együttműködését! Tanulni abból, amit senki sem ismer, tud, csak Ők ketten tudnak.

Mindegyikünk belső működése, személyünk bölcsessége, vagy rejtettsége személyes; csak Isten által ismert. Ez a személyességünk, titokzatosságunk lesz mérlegen, mikor Isten elé állunk. Minek, mi volt az oka, és mozgatója bennem? Mit tettem Érte, Vele és Általa, és mit ellenében? Isten nem eredmény orientált, az eredményt nem tőlem várja, csak azt várja tőlem, én mindent, mindent, a végtelenségig mindent Vele közösségben tegyek, Neki megengedve a dicsőséget, az érdemet. Az én célom nem kell, hogy más legyen, csak az, hogy megengedjem Neki, hogy általam tegye a jót. Tudva, hogy Ő tudja a jót, és csupán, engedetlenségemmel, akaratosságommal, csak megakadályozhatom Őt benne!

Nem akarok kerékkötőd Lenni Istenem! Segíts értenem Jézust, a Krisztust, hogy Veled legyek mindenben közösségben, és Neked megengedő! Ámen