Értetlenül olvasom, és hallgatom azokat az elmélkedéseket

2 Mak 7,1.20-31 - Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket. De különösképpen csodálatra méltó, és a jók emlékezetére érdemes az anya, aki Istenbe vetett bizodalmában hősies lelkülettel viselte el azt, hogy egy napon hét fiát látta elveszni. Bölcsességgel telve, mindegyiküket a saját nyelvén lelkesen buzdította, az asszonyi lelkülettel a férfias bátorságot egyesítve így szólt hozzájuk: »Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyikteknek sem a tagjait, hanem a világ Teremtője, aki megalkotta az embert eredetébe, és mindennek megadja létét. S ő irgalmasságában vissza is adja nektek lelketeket és életeteket, ha ti most föláldozzátok magatokat törvényeiért.« Antióchosz pedig, bár látta, hogy megvetik őt, anélkül, hogy törődött volna a gyalázkodónak szavaival, nemcsak szóval biztatta a még életben lévő fiatalabb testvért, hanem esküvel ígérte neki, hogy gazdaggá és boldoggá teszi, felveszi barátai sorába és megadja neki azt, amire szüksége van, ha elpártol atyáinak törvényeitől. S mivel az ifjú semmiképpen sem adta ehhez a beleegyezését, a király odahívatta az anyát, és unszolta őt, hogy segítse megmenteni az ifjút. Amikor aztán már sok szóval biztatta, az megígérte, hogy a lelkére fog beszélni fiának. Aztán lehajolt hozzá, és a kegyetlen zsarnok megcsúfolására saját nyelvén így szólt: »Fiam! Légy irgalommal hozzám! Kilenc hónapig méhemben hordoztalak, három esztendeig szoptattalak, tápláltalak és mind ez ideig neveltelek. Kérlek, fiam! Tekints az égre, a földre és mindenre, ami bennük van, és értsd meg, hogy mindezt, valamint az emberi nemet is a semmiből teremtette Isten. Ne félj tehát ettől a hóhértól, hanem légy méltó testvéreidhez! Osztozz a sorsukban, és szenvedd el a halált, hogy egykor, az irgalmasság idején testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is!« Miközben ezeket mondta, így szólt az ifjú: »Mire vártok? Én nem engedelmeskedem a király parancsának, hanem a törvény parancsának, amit Mózes adott nekünk. Te pedig, a héberek minden bajának szerzője, nem kerülöd el Isten kezét.

Lk 19,11-28 - Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. Így szólt hozzájuk: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: „Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!” Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!” Ő azonban, amikor megszerezte a királyságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és azt mondta: „Uram, a mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.” Jött a második is, és így szólt: „Uram, a mínád öt mínát nyert.” Ennek is azt mondta: „Uralkodj öt város felett.” Aztán jött a következő, és így szólt: „Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.” Azt mondta neki: „A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?” Majd így szólt az ott állókhoz: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.” Azok így szóltak: „Uram, annak már tíz mínája van.” Mondom nektek: „Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.” Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.

Értetlenül olvasom, és hallgatom azokat az elmélkedéseket, melyek jajongnak, arról töprengnek, és azon aggódnak, hogy jaj, mikor jön el az az idő, és jaj, mit kell tennem addig, hogy akkor majd az ítéletem ne fájjon. Már Madách megírta Az ember tragédiájában, hogy „a tett halála az okoskodás”. Ne legyen bennünk aggódás, megfelelési kényszer, vagy bármi más mentalitás, ami cselekvésünkben, jóra való szándékunkban meggátol bennünket! Úgy sem sikerülhet, de legalább ne játszunk rá a magunk vesztére. Jézus nem ennek a magatartásnak, viselkedésnek, a megtestesítője. Ha Rá irányítjuk figyelmünket, Őt képesek vagyunk látni, akkor arra a következtetésre juthatunk, azt kell megérteni, hogy mennyire képes személyiségévé tenni – minden kényszeredettség nélkül (!) – az Atya személyiségét. Személyiségemet úgy kell alakítani, hogy Jézus személyisége süssön át rajtam! Jézus nem téblábol, nem bizonytalan, és nem gyötrik azok a kétségek, hogy mije van és mije nincs, mit tehet meg és mit nem, hova menjen, kivel beszéljen, vagy kivel ne. Ez a határozottsága, amit láthatunk rajta, nem abból fakad, hogy Ő annyira képes volt mindent agyban és fizikálisan előre megtervezni, és felépíteni. Nem járt kondi termekbe, nem sportolt, nem tanulta agyon magát, nem hallunk arról, hogy különböző képzésekre járt volna, különórákra és idegen nyelveket sajátított volna el. Ellenben, azt mondja, hogy minden, amije van, azt az Atya adta Neki, és, úgy fogalmaz, hogy az Atya és Ő egyek, vagyis teljes az egység benne az Atyával, és az Atya mindezt visszaigazolja a számára. Csak tedd a jót, lélekből felfakadva! Ez volt Jézus életfilozófiája, ha beszélhetünk ilyenről, ahogy a Zsoltáros mondja: „jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön-örökké!” [Zsolt 37,27]

Tudom is én, hogy mi a talentumom, mínám? Hogyan is tudnám, míg nem próbálom ki magam? Ha nem élek a szerint, hogy mit tekintek képességeimnek, adottságaimnak, addig nem fog kiderülni az, hogy mit szeretnék én, és mit vár el tőlem az Atya. Jézus 33 éve valószínűleg arról szólt, hogy mindezt tisztázza, a maga számára, és az Atyával. Amihez ott voltak a szülei, és ki tudja még kik, akikkel közösségben képes volt tisztázni személyiségét. Lehet, hogy mára ez a kor kitolódik, pontosan a miatt, amiért annyi információ birtokába jutunk, akarva akaratlanul is, feleslegesen, amiből nehezebb ez a feladat. De pontosan azért kell tudatosan az info halmazból azokat kiszűrni, amikről eldönthető, hogy mire van és mire nincs szükségem. Mi az, ami gátol, és mi az, amiből használhatok arra a célra, hogy az legyek, akinek lennem kell, amire Isten akar használni országa építésére. Szent Ignác erre mondja a lelkek megkülönböztetését.

Ezt a munkát annak tudatában tehetem meg, hogy Isten irgalma örökkévaló! Nem vonja meg tőlem, ha egyszer lefoglalt a maga számára! Merjem bátran tenni azt, amit helyesnek, jónak és szükségesnek tartok, mert törvényem az Isten, az Atya, aki a Fiút Mesterként és a Szentlelket bölcsességeként adja mellém! Letisztult, tudatos személyiségként számít rám az Isten! Akiben többé nincs kétség, és nincs kishitűség, se gőg, se gyűlölet. Csak egyszerűen alkalmas legyek arra, hogy Istentől kapott talentumaimat gyarapítsam az Ő dicsőségére!

A legnagyobb amit adhat, és minden ember számára adja Isten a szabadság mínáját. Mit kezdek vele? Kasper bíboros az Irgalmasság című tanulmányában mondja: „A megváltói tett teszi lehetővé számunkra, hogy a hitben újra igent mondjunk, vagy megtagadjuk azt. (…) Nem lép az ember személyes felelősségének a helyébe, hanem épphogy újra szabaddá tette azt. Újra felállítja az ember személyes felelősségét, miután az ember eljátszotta a bűn által. Újból lehetővé teszi, hogy az ember felelős legyen, s e felelősséget új kihívás elé állítja. Felszabadít minket az új életre, s új teremtménnyé tesz.”

Tudnom kell, hogy a kényszeredett cselekvés görcsössé, erőltetetté teszi tetteimet, ami elbizonytalanít másokat is. A hit, az igaz hit abban, amit teszek, és ami segíti alakítani, kiforrottá tenni személyiségemet, az tehet termékennyé. A cselekvő hit a személyes Istenélményből táplálkozik. Istenem, Atyám, add meg számunkra, hogy az előttünk álló szent év, az irgalmasságod szent éve, kegyelmeidben gazdagítson, és cselekvő hitre vezessen minket! Ámen