A kegyelem az, mely táplálni akarja az embert!
Péld 9,1-6 - A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát, leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát. Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain: „Aki tudatlan, jöjjön hozzám!” S a dőréknek üzente: „Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem! Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!”
Ef 5,15-20 - Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek. Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk. Ne legyetek tehát ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata! Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcstelenség fakad, inkább teljetek el Lélekkel! Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak! Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!
Jn 6,51-58 - Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
A kegyelem az, mely táplálni akarja az embert! „Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg.” [Jn 1,16-17] Jézus az ajándékozónk, Aki az Atyával egy. Jézus által az Atyában részesülünk mi mindannyian, kik hitében élünk. „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.” [Jn 12,44-46]
Jézus többször figyelmezteti hallgatóságát, a Belőle forrásozó hit szerepére, erejére:
„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” [Jn 6,35]
„aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.[Jn 7,38]
„Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.”[Jn 11,25-26]
„Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit.” [Jn 14,10]
„Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.” [Jn 14,12]
A hitben vagyok, lehetek képes kifejezésre juttatni a test és lélek bennem való egységét, mely tudatosult alakja az Életnek. Mely alkalmassá tehet arra, hogy túléljem halálomat. Mely nem több mint Isten megtisztító erejének kegyelme, mely anyagtalanítani, salaktalanítani kész! A hit szerepe az, ami igényemet fogalmazza meg az Isten szent színe előtt arra, hogy akarom, vágyakozom a Vele való teljességet. A hit nem elvonatkoztatott fogalom, hanem cselekvő kibontakozás Isten létében, a Vele való közösségben, mely értő, halló, és megengedő akaratára. Ami egyedül rám vonatkozik, rám érvényes.
Nem vagyok ilyen? Nem, de már tudom, hogy ilyenné kell lennem. Legfeljebb még nem tartok ott - sem, hogy tudjam mit kell tennem ahhoz, hogy erre képessé legyek. Ha már tudom, akkor sem vagyok még kész rá, hogy megtegyem – ahogy megtenni volt kész Jézus, és bizonyos mértékig a szentek. Az Élet nem keveredik, és nem vegyül a világ által ismert és elfogadott élettel. Isten léte képes teljesedni az anyagi létben is, anélkül, hogy keveredne azzal. Legfeljebb én, az ember nem vagyok képes ezt elhinni, és megélni. De, tudnom kell, hogy mindez azért van, amiért én, az ember, ragaszkodom e világi létezésemhez,mit köldökzsinórt életben tartom, nehogy el kelljen válnom evilági álmaimtól. Pedig Jézus azt tanítja: „Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre.” [Jn 12,25] Ne felejtsük, hogy János egy érzelmes, érzelmekkel túlfűtött ember. De az általa kimondott szavak úgy is érthetők, ahogy Lukácsnál olvassuk. Ráadásul Lukács két alkalommal is idézi Jézus szavait, hangsúlyossá téve e szavak szerepét számunkra: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.” [Lk 9,24] és „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.” [Lk 17,33]
Azért választalak Mesteremnek Krisztus, hogy elvezess az Atyához, Aki számít rám, és akit én dicsőíteni akarok, mert hiszem szavaidat, de hitetlenségem távol tart a Veled való közösségtől. Remélem, hogy még. De mert akarod, és már én is, hogy ez ne legyen így mindörökké! Segíts engem, táplálj engem! Ámen