Még eddig soha nem találkoztam olyan apokrif irattal

Jel 11,19a; 12,1-6a.10 - Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában [1 Kir 8,6]; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt [Kiv 19,16G; 9,24].

Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G]. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.

1Kor 15,20-26 - Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Még eddig soha nem találkoztam olyan apokrif irattal, amiben le van jegyezve Mária mennybevételének története. Jó szívvel olvastam bele ma, és fogom elolvasni azt Szent Melitónnak, Szárdesz püspökének feljegyzéseiből. (http://www.katolikus.hu/szentek/0815.html)

Egyetlen dolog az, ami miatt Mária, az én magam üdvtörténetében kulcsszerepbe kerül: Istenszülő! Az ember kerül olyan zavarbaejtő szerepbe rajta keresztül, ami arra figyelmeztet, hogy többé nem választható el az anyagi természetet és Isten szellem léte!

A kettő állandó, direkt, folyamatos, harmonikus, összehangolt és egymásra utalt kapcsolatban áll egymással, még akkor is, ha az ember minduntalan ennek ellenkezőjét próbálja meg bizonyítani. Egyiket sem lehet – se az ember létét, sem az Isten létezését - a másik nélkül külön tárgyalni. Ugyanakkor, az ember hitelessége nem feltétele Isten hitelességének, de az Isten hitelesítheti az embert, a maga emberségében. Mert Isten az, aki kiengesztelődésre bírhat mindent, megbékélésre, és megbocsátásra, ami alapja annak, hogy megtisztuljon, szentté válhasson még a bűnös is!

E világ felöl nézve e dolgot, paradoxonnak tűnik. Isten felöl tekintve rá, azonban, ez magától értetődő. Hiszen Isten megváltani, megmenteni akarja a világot a haláltól, hogy élete legyen. Amihez a szeretet hatalma elengedhetetlen kellék. Az Új Éva, a Második Éva, Aki Mária, erre mondott Igent. Nem csak igent mondott, hanem azt az igent meg is töltötte tartalommal!

Ilyenkor, ünnepi alkalom kell számomra is, hogy képessé váljak azonosulni ezzel a mérhetetlenül szép és nagy titokkal. Ami, tulajdonképpen bennem, az emberben lakik, csak az e világi tüsténkedéseim kényszerében erre más napokon rá sem tekintek.

Mária, az Istenszülő, ember! Képessége olyan mint … akárcsak az enyém, tiéd, vagy az övé. De, mi mégsem vagyunk képesek megszülni, világra teremteni az Istent! Már azt is tudom, hogy ez nem Istenen múlik, hanem rajtam. Én nem vagyok rá képtelen, pedig lehetnék! Azért, mert lehetnék, megpróbálom, és kérem a kegyelmet Apámtól, Aki megadhatja számomra, mert egyedül Ő az, aki akarja, hogy hasonló legyek a Fiúhoz. Képességet, akaratot, szelídséget és bölcsességet kérek Apám, hogy képessé legyek arra, amire Te teremtettél engem! Mária, legyél közbenjáróm, segítőm! Ámen